Budapest Noir, vagy mi

Alapvető gondolat, hogy egy “jó” név, hatásos kezdése lehet egy filmnek. A “Budapest Noir” mindenféleképpen hatásos cím, a laikus magyar filmkedvelő felkapja a fejét mindkét szóra, felcsillan a remény, hogy magyar kontextusban kapunk izgalmas sztorit a Mi fővárosunkban. 


Ki az a Kolovratnik Krisztián? 
Senki sem tudja, évek óta nem vállal szerepet, abszolút ismeretlen a filmes világban. Egy 900 millió forintos filmet kell elcipelnie a hátán, egyfajta Anonymusként. A neve “tisztasága” kiszámíthatatlan helyzetbe hozza, ami még passzol is az oknyomozó újságíró szerepéhez. Ugyanakkor ez a semlegesség egy ilyen unalmas forgatókönyvvel elegyítve totális érdektelenségbe taszítja mind az általa megformált karaktert, mind pedig önnön magát. De mondjuk azt, hogy nem a főszereplő, pontosabban az újságíró a legfontosabb, hanem a bűntény és az ezzel kapcsolatos nevek. Scorsesetől, Robert Denirótól, Jack Nicholsontól, Dicapriótól (hogy csak a nagyokat említsem) megtanulta a mozirajongó, hogy nem a látszott vagyon az igazi hatalom, hanem az információ.
 A Budapest Noirban természetesen van egy teljesen érdektelen szerelmi szál, van egy gyilkosság, van az alvilág, amely nyilván kapcsolatban van a rendőrséggel, van egy csipetnyi politika és némi fasizmus. A 95 perc alatt látunk sok árnyékot, sok cigarettafüstöt, alapvető sötétséget (ha már a noir szó a címben van, legyen má’ noiros), némi erőszakot, üldözésszerűséget és nyomozást. 

Az alapsztori, hogy megölnek egy fiatal terhes nőt, akinek a szülei gazdagok Szöllősy András és neje (Kulka János és Kováts Adél), de ő a prostituáltak dicső útját választja, majd valaki egy jól irányzott ütéssel gyomorszájon vágja és egyúttal megöli. A miértet nem kötik az orrunkra, minden helyre kerül a film végén. Az újságíró elkezd kutatni a lány után, de mindenhol falakba ütközik, néha megverik, hogy vegyen vissza, megjelenik a “barátnője” Krisztina (Tenki Réka, nem derül ki semmi lényeges a kapcsolatukról), aki segít a “szerelmének” fotózni és kéz alá keríteni a tetteseket. Majd a film zárása, hogy Szöllősy András tudta jól mibe keveredett a lánya, a feleségének viszont lövése sem volt róla….ja de, amit Szöllősy meg is kap a szívébe, amikor kiderül, hogy mindenről hallgatott a neje elől.


Nade mik azok a momentumok, melyek ilyen lyukacsossá teszik a történetet. A probléma már ott kezdődik, mikoron a nyitó jelenetben Fanni ebédel és a szemével követi Zsigmondot, aki nem veszi észre a lányt, majd egy perccel később a hölgy odaül az újságíró asztalához és tüzet kér, végül szó nélkül elsétál. Mindez adhatna egy jó alapot, ha utána ki lenne bontva, hogy miért ment oda hozzá…de nincs kibontva. Sőt, aki jól figyelt azt is észrevehette a film végén, hogy amikor Zsigmond odamegy az egyik verőlegény éppen egy sállal játszó kislányához, olyan jelenettel illusztrálják a felismerést, hogy az bizony a hölggyé volt, mikor is FANNI KÖVETI A SZEMÉVEL ZSIGMONDOT ÉS NEM AZT, AMIKOR ODAÜL HOZZÁ ÉS VÉGRE AZ ÚJSÁGÍRÓ IS LÁTJA…hogyan ismerhette fel Zsigmond a sálat a filmkészítők által elénk tárt jelenetből, ha észre sem vette a magányosan ebédelő lányt? Apró dolgok, de ha egy bűnügyi darabról beszélünk, ahol minden kis momentum számít, akkor miért vannak ekkora, igenis jól kivehető hibák. Egy másik érdekesnek tűnő szál maradt elvarratlanul. Zsigmond felkeresi a boncmestert (aki egyébként épp vacsorázott egy hulla mellett, mer’ ezt még úgy sem csinálta senki) és kéri mutassa meg a lányt. Természetesen nincs már ott, majd a 2 perces snittet azzal a labdafeldobással zárják, amit a boncmester tesz meg: “ilyen még nem történt az én praxisomban”….na nem mondod komolyan öregem…. a film pedig további jó étvágyat kíván és soha többet nem hozza elő, hogy vajon ki és miért vitte el Fannit. Kulka János karaktere végig sejtelmes marad, egy kávékereskedő, klubtulajdonos, ahol a vendégek nem kisebb emberek, mint miniszterek, befolyásos üzletemberek. Ezek az arisztokratát bokszmeccsekre fogadnak, ahol háromajtós szekrények püfölik egymást. Egy “hatalmas” geget eldurrant a film, amely olyan hangosan csapta meg a fülem, hogy most is cseng…ki a bíró a mérkőzéseken? ERDEI ZSOLT volt ökölvívó celeb. Lassan folydogál a film, majd egyszer csak megjelenik Madár, sőt még szövege is van “boksz”! Ez a mindfuck legmagasabb kategóriája, ennél fentebb, avagy lejjebb nincs…vagyis de, talán most már, ha valami totál irreleváns és totál értelmetlen, arra azt kell mondani, hogy madár. Egész egyszerűen, az amúgy sem feszes tempóból azonnal kiesünk és kínosan mosolygunk, hogy wtf. 


A sztori megyeget, Zsigmond próbálja a kirakóst összerakni, stricikkel tárgyal, rendőrfőnököket fenyeget, konkrétan átveszi a rendőrség és a titkosszolgálat szerepét, mindezt egyedül, pontosabban Krisztina segítségét igénybe véve. Persze Dobó Katát is be kellett dobni, aki 10 évvel ezelőtt tényleg jó csaj volt, de ne nyomják már le a torkomon, hogy igenis gerjedjek egy 43 éves nőre. Természetesen figyelemre méltó milf, de sem a karaktere, sem a színészi játéka, de még hamvas teste sem viszi előbbre a történetet. Mekeg-makog, rebegteti a szempilláját, kéreti magát, “szexin” kifújja a füstöt meggypiros ajkain…. mondjuk egy kétszeres Story Ötcsillag díjas színésznőtől ez a teljesítmény sem elvitatható.
Megtudjuk, hogy a Nagy Diófa utcában nem egyedülálló, ha halott prostit találnak, ám Zsigmond hivatkozva zseniális megérzéseire fontosnak tartja Fanni halálát és addig megy, amíg nem verik péppé és fény nem derül a titokra. 75 percig az a fontos, hogy ki ölte meg Fannit és, hogy hogyan lehet eljutni a gyilkoshoz, majd az utolsó 25 perc arról szól, hogy Szöllősy Andrásról kiderül, mindent tud ( az persze nem, hogy miért nem szólt senkinek, még csak vívódás sincs az arcán, hogy az egy szem lánya halott, csupán annyit mond, hogy zsidó lévén nevet kellett változtatnia, mer” mostanában nem kedvelik őket). Szöllősyné felmegy a hálószobába, felveszi a feketét, lemegy egy tortával és szíven lövi a férjét! 
Ez volt az a pillanat, amikor semmiféle meghökkenés nem hallatszott a nézőtérről, valaki a hátsó sorból felnevetett, valaki balról az arcába temetkezett, jómagam csak felhúztam a szemöldököm…abszolút érthetetlen volt, de azért Erdei Zsoltot mégsem überelhette. Mert az úgy megy, hogy 30 házasság után, még ha teljesen ki is fordulok magamból, lepuffantom a szerettemet. Hirtelen felindulásból elkövetett emberölésről nem beszélhetünk, mert, akkor még legyintene az ember. Szöllősyné jól átgondolta tettét, viszont, akkor felmerül a kérdés, hogy idegileg nem zavarodott-e, mert, hogy 5 perc alatt nem csavarodik be senki és öli meg a férjét az tuti, ha meg alapból vannak idegi alapú problémái miért nem rejtették bele filmbe? Talán élcelődésnek tűnnek ezek a dolgok, de mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy percig se vegyem komolyan a bűntényt. Ja és még egy dolog van, amit soha nem fogok megérteni. Jelen esetben, Tenki Réka olyan embereket fotóz, akik illegális üzletekben működnek, majd elkapják, kitépik a filmet a gépéből és ellökik. Felhorzsolódik a térde…hazamegy és zokog Zsigmondnak, hogy jajj de csúnyán elbántak vele a rosszfiúk. Majd 3 perccel később látjuk a Németországban készült képeit, ahol haláltáborokat és fiatal náci gyerekeket kapott lencsevégre. Ha ott kapják el, először meg is erőszakolják, megkínozzák és utána kegyelemből főbe lövik az SS tisztek, itt meg egy kis sebtől világfájdalma van. Hiteltelen és kiábrándító, mert csak azt a célt szolgálja, hogy Zsigmond megölelje, megpuszikálja fenntartva az erős érzelmeknek tetszelgő felszínességet.  Azok az emberek, akik a jó ügyért, akár az életüket is kockára teszik, miért nem veszik számításba, hogy bármikor meghalhatnak? Miért kell a nézők lelkét megerőszakolni, hogy már pedig tessék sajnálni, mert ő a gonoszokat akarja leültetni. Aki a tűzzel játszik és tisztában van azzal, hogy bármikor megégetheti magát, az ne sírjon, ha ez be is következik. Mondom ezt úgy, hogy a korrupció, a szervezett bűnözés, vagy bármiféle illegális, másokra veszélyes ténykedés elítélendő. 

A Budapest Noir egy Mozart csokipapírba bújtatott Mars szelet, ami hozza ugyan a finom csokoládé illúzióját, de jobban ízlelgetve hamar kiderül, hogy nem sikeredett jóra a vállalkozás. Azt hittük, hogy mivan, pedig dehogy. 

A magyar filmek trailere már-már hasonlóan izgalmas tud lenni, mint egy-egy amerikaié, de az összhatás végül lelohasztja a kedvünket és a nagyobb a füstje, mint a lángja mondásra hivatkozva legyintve hazamegyünk és még csak nem is beszélünk róla…mert nincs miről. Az Aurora Borealishoz hasonlóan, ismét felkaptuk a fejünket egy fényesnek tűnő valamire, ami nagyon gyorsan hullócsillag formájában tova tűnik. 


Megjegyzések