Egy erdélyi fasza gyerek ne igyon viszkit


Egy jó filmhez megfelelő alapanyag szükséges, de talán a legfontosabb mégiscsak a rendezői koncepció. Antal Nimród, aki népszerűségét a Kontroll című darabjának köszönheti, megfelel az elvárásoknak és egy olyan akciófilmmel rukkol elő, amely fogyaszthatóvá teszi, az amúgy megosztó bankrablót és történetét. 

Miről van szó?

 ’89 karácsonyán Ceaușescut kivégzik, Ambrus Attila az Erdélyből emigrált magyar, begurul a Keleti pályaudvarra egy vonat aljára kötözve és lassan megkezdi budapesti munkáját. 
A hitehagyott férfi az újpesti hokicsapatban talál családra, majd szerelmes lesz egy lányba, és hamar rájön, hogy egy párkapcsolat korai szakaszában illendő az úrnak programokat kitalálnia és mindezeket fizetnie. Szerény anyagi körülményei azonban nem teszik lehetővé a kiegyensúlyozott életvitelt, így bankrablásra “kényszerül”. Az első százezrek után konstatálja, hogy ha bár magas is a rizikófaktor, mindenképpen jövedelmező. 27 rablás, ebből 26 sikeres, majd elkapják, ő megszökik, újra elkapják és leültetik pont annyi időre, amennyi szükséges ahhoz, hogy megtanuljon kerámiázni. 

Ez a sikeresnek mondható időszak (1993-’99) tökéletes alapanyag egy forgatókönyv megírásához. Van egy hős, aki lazán kijátssza a biztonsági rendszereket, elmenekül az őt üldöző zsaruk elől, utazik minden felé, van egy jó csaja, kocsija és közben viszkiben fürdik. Antal Nimród megírta a könyvet, ugyan a dialógok nem voltak fényesre pucolva, de talán nem is baj, hiszen mégsicsak egy bankrabló és az őt faggató nyomozó van a középpontban. 
Az akciójelenetek egyértelműen megfelelnek 2017-nek, a történet izgalmas, a színészek hozzák, amit kell, még ha nem is egy mély drámáról beszélünk.
A filmnek nincsenek egyértelmű képviselői, a Viszkis (Szalay Bence) inkább cselekszik, mint beszél, a nyomozó (Schneider Zoltán), inkább cigizik és ordibál, mint cselekszik, ami nem is mindig releváns, hiszen Ambrus mindent bevall. Talán ad a filmnek egy kis fűszert, hogy a nyomozóról nem derül ki, valójában mit érez a rablások elkövetőjével kapcsolatban, mert az egyik percben úgy tűnik, hogy végülis valahol, nagyon mélyen megérti Ambrust és szánja (hiszen a viszkis a betörésekkor erőszakot egyszer sem alkalmazott), ám mégis hajtogatja, hogy le akarja ültetni sok időre…. amelyik kutya ugat az nem harap? 
Az egyetlen hibája a forgatókönyvnek Kata (Móga Piroska) ábrázolása. Ugyanis a való életben 
Ambrus 6 éves karrierje alatt 3 nővel volt és e három személyből gyúrták össze szerelmét.
Aztat úgy hogy? 
A Viszkis szemszögéből egyértelműen mozgatórugó a nő, a filmben mégis a kirakat szerep jut neki, amely ráadásul nem is mindig logikus, hiszen a jómódban élő Kata beleszeret a szegény fiúba és még a negatívnak prezentált szüleihez is hazaviszi. A viszkis az ott tapasztalt megbélyegzésből nem kér, eltűnik hónapokra, mondván medvebőrt ad/vesz és nem volt ideje a lányra. 
 MI TÖRTÉNIK? 
Ambrus kocsival beparkol Kata egyeteme elé, a hölgy természetesen pont jön ki azzal a társasággal, amelynek egyik tagja látványosan pályáz rá, a viszkis elővesz egy arany nyakláncot és Kata, aki ennekelőtte még el akarta küldeni a francba, a nyakába ugrik és elhajtanak a járgánnyal, mitöbb mutatják a csalódott csoporttársat, amint lógó orral elsétál…akkor most mi van? Kata egy olyan nő, akinek nem fontos az egzisztencia vagy egy számító ribanc, akinek igenis a vagyon a szerelem.  Jaa, hogy így lenne összegyúrva a 3 nőciből 1? De akkor hol a harmadik személyiség, mert a végén ugyanaz a Kata sétál ki simán az ORRLÓGATÓS GYEREKKEL ráadásul, amelyik annyira örült az ékszernek. Azért lett volna fontos helyre rakni a lányt, mert így a mozinéző nem érti, hogy mi az ő konkrét szerepe, ugyanis a karakter nem kapott olyan feladatot, amellyel egyértelműen bizonyítaná, hogy ki ő és mit akar, csupán egy pénzéhes leányzót lát.



Kapunk valamit a filmtől?
A legfontosabb kérdés nem az, hogy jó-e a film, hanem, hogy milyen jelentéssel bír. Valljuk be, nem kell Tarkovszkijnak lenni ahhoz, hogy ezt az egyébként izgalmas, megtörtént eseményt filmre vigyük. Viszont nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy egy ember kirámolt két tucat bankot, ám ennek ellenére sztárként van üdvözölve…, sokat mondó. 
Antal Nimród filmje nem akar többi lenne, mint akciófilm, nem akar morális kérdéseket feszegetni, nem akarja, hogy a mozinéző hazatérve barátaival, rokonaival, szerelmével, beszélgessen a látottakról. Nem azért nem született Ambrusról egy sokkal emberközelibb, amolyan életrajzi film, mert nem lenne érdekes, hanem mert olyan sztori van a kezében, amit 1,1 milliárd forintból baromi jól össze lehet rakni, úgy, hogy a filmkedvelő akció iránti éhsége is ki legyen elégítve. Idén volt már egy Testről és lélekről, fut egy Terápia nevű sorozat, ezekben lehet elmélkedni, de ha már egy bankrablóról készítünk filmet, akkor az legyen ott akcióban, legyen ott látványvilágban és ennek meg is felel. 
Most az első héten megdöntötte a Kincsem nézettségi rekordját, amihez azért az is hozzájárul, hogy Ambrus Attila a tv2-n mindennap jelen van, hogy az interneten óriás méretű szalagcímekkel írják: “Tvrtko a Viszkis torkának esett”, stb. Minden társadalmi korosztály érintett a témában, valaki a ’90-es években találkozott vele, a mostani fiatalok pedig az egyik kereskedelmi csatornán követhetik ázsiai útján, ahol az éppen népszerű Berki Krisztiánnal spanol, hm. Ő igenis egy akcióhős, aki leülte a büntetését, élvezi a népszerűségét és ki is használja a lehetőségeit. 


A film rendben van, amit megígértek azt megkaptuk, ha csak minden második magyar film azt adná, amit a plakátokon ígér, az jól nézne ki!

Megjegyzések