Újabb sötét fellegek gyülekeznek Hawkins felett


Az IMDb szerint jelenleg a világ legnépszerűbb sorozata a Stranger Things ezzel megelőzve a Trónok harcát és a The Walking Deadet. Honnan ered a sorozat elképesztő népszerűsége? Miért rajonganak érte világszerte milliók? Nos, ezt egy személyes példámon keresztül mutatom be. Emlékszem, hogy tavaly nyáron hallottam először a sorozatról, amikor egy elég pocsék nyári diákmunkát végeztem és a meló alatt megismert haverom ajánlotta figyelmembe a Stranger Thingst. Lelkendezve elmondta, hogy a sorozat a '80-s évek Amerikájában játszódik egy kis városban, ahol paranormális jelenségek történnek és egy maroknyi kölyök próbál szembeszállni a gonosszal. Hogy őszinte legyek nem nagyon csigázta fel az érdeklődésemet a rövid ismertető után a produkció, mivel láthattunk már több tucat hasonlót, ami kudarcba fulladt és a sci-fi műfaja és egy kicsit távol áll tőlem. Azon a nyári napon mégis úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a sorozatnak, mivel nem volt kedvem kutatni új nézni való után. Az első rész megnézése után éreztem, hogy ez valami teljesen más volt, mint amire számítottam és nem sokára azon kaptam magam, hogy a sorozat függőjévé váltam. Magával ragadott a hihetetlen történet, a képi világ atmoszférája, a remek vágások, kamera beállítások és a színészek zseniális alakításai. Amikor végeztem a nyolcadik és egyben utolsó résszel üresség öntött el és valahogy így éreztem magam: 


Egészen idén októberig kellett várni a folyatásra, hogy olyan égető kérdésekre kapjunk választ, mint Eleven életben maradt? Mike-nak lett valami maradandó károsodása Upside Down után? A gyerek csapat többi tagja és az érintett lakosok, hogyan tudták feldolgozni a történteket? Az elég érdekesen kezdődő évad nyitó részben ezekre a kérdésekre mind megkaptuk a válaszokat, cserébe rengeteg újabb találgatni valót szolgáltatott az új epizód és a rákövetkező kettő. 


Az évad elején két új szereplővel is megismerkedhetünk, a napsütötte California-ból származó Maxxel és Billyvel. Mindig érdekes megfigyelni azt, hogyan tudnak a nagyvárosi életvitelhez szokott emberek beilleszkedni egy kis, zárt közösségbe, főleg hogyha ez a közösség tele van hátborzongató titkokkal. Ezenkívül a két karakternek egyelőre nem sikerült sokat hozzátennie a történet alakulásához.

A másik érdekességet azt szolgáltatta, hogy Hawkins-on kívüli helyszínek is megjelentek a sorozatban az Eleven háttérsztori megismerése közben és láthattuk, hogy a kicsi El nagyszerűen megállja a helyét a nagyvilágban.

Az első évadban megszokott nagyszerű teljesítményt nyújtották a színészek, a történet megint több szálon futott és az évad végén ezek a szálak egy közös metszéspontban találkoztak, viszont a történet mesélés üteme az évad közepén egy kicsit belassult és emiatt vontatottá vált. Ez részben Dustin másik dimenzióból származó új házi kedvencének volt köszönhető, mivel túl nagy hangsúlyt fektettek a kis D'artagnan testi és lelki fejlődésére, ami elvette a lényegesebb szálak elől a teret. Ezt bőségesen ellensúlyozták a pszichológiai és társadalmi problémákat boncolgató dialógusok, (Pld.: Amikor Jonathan elmagyarázza öccsének miért is jó inkább csodabogárnak lenni és nem betagozódni a droidok közé.) Természetesen a sorozat továbbra is foglalkozott a kamaszkori és gyerekkori problémákkal, illetve a szerelem aspektusát párhuzamosan több generáción mutatja be. Az igazi drámai jelenetekre majdnem a sorozat végéig kellett várnunk, de akkor igazán nagyot ütöttek. Bevallom töredelmesen, hogy marcona férfi létemre megkönnyeztem az Eleven és Hopper között a terepjáróban elhangzott beszélgetést. A végső csata is zseniálisan volt megrendezve, mivel a hawkinsiak három irányból indítottak offenzívát a másik a dimenzióban leledző ellenség ellen. 


Összefoglalva még mindig az egyik kedvenc sorozatom a Stranger Things, mivel mélyenszántó gondolatokat közvetít, iszonyat nagy a feszültség a cselekményben, ami által a végén egy hatalmas katarzis élményt nyújt. Ezenkívül a színészek és kiemelten a gyerekszínészek nagyon jól alakítják a karakterüket, az egész évad atmoszférája magával ragadó, a történet roppant komplex. Az egyetlen szépséghibája az egésznek, hogy az évad közepéből hiányzott a kraft, ezért csak 9 pontot tudok adni fájó szívvel a tízből. 
































      

Megjegyzések