Megtorlás felsőfokon

Az ezredforduló utáni két Punisher film nem volt képes meggyőzni a producereket és a mozinézőket, hogy van a karakterben potenciál; a nem túl nagy sikernek örvendő (IMDb 6 , 6,5), 2004-es és 2008-as mozifilmek után jó pár évet kellett várni addig, hogy viszontláthassuk Franket a képernyőn. A Daredevil sorozat 2. évadában, 2016-ban olyan nagy népszerűségnek örvendett a Jon Bernthal által megformált igazságosztó, hogy a Netflix rögtön be is jelentette hogy saját szériát készítenek az említett figura nevével fémjelezve. Csak vártuk, és vártuk, míg végre itt van, hogy a Marvel egyik legérdekesebb és nem megérdemelten egyik legelhanyagoltabb filmes karaktere végre új erőre kapjon. A próbálkozás célba ért, és annyira megborít, hogy leviszi a fejed!
A fonalat ott vesszük fel, ahol a Daredevil végén abbahagytuk; Frank épp a családja halálát okozó bűnbandák utolsó tagjait mészárolja le, mely küldetés beteljesülése után nincs mit tennie, mint hátradőlni, elégetni az aranyos kis koponyával díszített munkaruhát, és elkezdeni egy építkezésen dolgozni, persze álnéven. Csak hogy semmi sem tart örökké, miután egy számára ismeretlen ember, Micro a számítógép guru tudomást szerez arról, hogy a Megtorló életben van, felveszi vele a kapcsolatot, hogy közös céljaik folytán együtt dolgozhassanak. Hogy mik is ezek a közös célok? Micro egyazon korrupt embereknek az áldozata, mint akik Frank családjának a halálát okozták, továbbá kiderül hogy a válaszok mélyebbre gyökereznek a bűnbandáknál, és egészen az amerikai titkosszolgálatig vezetnek. A bizalom és az új barátok szerzése persze nem egyszerű Franknél, de a kezdeti nehézségeken átesve remek párost alkot a két karakter az egész sorozat alatt, és a könnyed, vicceskedő, élcelődő párbeszédek remek kontrasztot képeznek a komolyabb jelenetekkel szemben.
Ropognak a fegyverek, folynak az ökölharcok és fröccsen a vér, minden nagyon cool, büszkén mondhatom hogy az akciójelenetek kifejezetten a széria erősségei lettek, ám a hangsúly mégsem az erőszakon, hanem a lelki dimenzión van, a karaktereknek ott kell megvívniuk legnagyobb harcaikat. Kezdve Frankkel, akit folyamatosan álmok és emlékképek gyötörnek a családjáról és tragikus halálukról, folytatva a többi leszerelt katonával, akik mintegy a hétköznapi élettől elidegenedve fogalmuk sincs, hogy mihez kezdjenek magukkal. A harcmezőn tudták mi a feladatuk és a kötelességük, ám a városi hétköznapokban ez már nem olyan egyértelmű számukra. Nagyon érdekesen mutatja be egyébként a széria azokat a katonákat is akik (látszólag) megtalálták a helyüket a nagybetűs életben, ott van például Billy Russo, a saját cégével és nagy vagyonával. A sorozat középpontjában tehát ezek az egyébként nagyon érdekes karakterek jelleme is áll, akik próbálják megtalálni önmagukat a harctéren kívüli életben. Azért érdekes ez a témakör egyébként, mert míg a Daredevil szériában kizárólag Frank volt képviselve ebből a vonulatból, itt csomó más nézőpontot is megismerhetünk, és láthatjuk hogy még egy elviselhetetlen tragédia nélkül is jelentősen meggyötöri a katonákat saját múltjuk és tevékenységeik.
A sorozat a maga 13 részével egy pillanatra sem vontatott vagy unalmas, mentes mindenféle üresjárattól, vagy időhúzástól. A folyamatos akciók, izgalmak, nyomozások és lelki gyötrelmeken át egy nagyon pontos és beható képet kapunk Frankről. A sok flashback, és álomképek mind-mind megértetik velünk azt, hogy milyen borzalmakon ment keresztül a karakter, miket hordoz magával nap mint nap, és ezáltal az egész gondolkodásmódját is megérthetjük, valamint azt, hogy mi váltotta ki belőle az igazságosztásra való hajlamot. Mert azért valljuk be, az emberből nem tűnik el nyom nélkül, ha titkos küldetéseken kell halomra gyilkolnia terroristákat, és egyéb bűnözőket, akiknek az élete értéktelennek számít ebben a kontextusban, majd a bosszúhadjárat során ugyanezen elvet alkalmazva boldogul New York utcáin is. Azért tartom őt az egyik legérdekesebb figurának az egész Marvel Univerzumból, mert nincsenek szuperképességei, nem visel csili-vili álruhát, csupán egy hétköznapi ember, aki mindenét elvesztette. Pont ezek miatt a tényezők miatt könnyebb azonosulni vele a nézőnek, és beleélni magát a helyzetébe. Számára nincs más út, céljai eléréséhez az erőszak vezet, a becsület ugyanakkor egy nagyon fontos tényező nála, amihez foggal-körömmel ragaszkodik.
Az igazi katarzist az utolsó két részében éri el a széria, amik jóval durvábbak és merészebbek mint az ezt megelőzőek, ráadásul Megtorló egyik klasszikus ellenfelének a létrejöttét is figyelemmel követhetjük. A vallatás alatti bevillanó hallucinációk, az élet és a halál közti lebegés képei filmnyelvileg a legszebb részei a sorozatnak, teljesen rendben voltak. Az álmoknak is nagy szerep jut szinte az összes részben, ezen keresztül is közelebb hozva Frank szenvedéseit. Összességében azt mondhatom el, hogy kivétel nélkül minden a helyén volt a sorozatban, nem voltak se erőltetett párbeszédek, se üresjáratok, minden előremutatott. Jon Bernthal nagyon érzi a Megtorló szerepét, és jól is áll neki; ennél jobb és eredetibb Punisher-t még nem láthattunk, engem 100 százalékosan meggyőzött hogy ez a karakter rá van szabva. Elégedett képregényrajongóként lehet kicsit elfogult leszek, de én megadom a maximális pontszámot erre a produktumra. 10/10

Megjegyzések