Deadpool öngyógyító képessége vacakol

A Marvel+ idei utolsó, ötödik különszámában mindenki kedvenc nagyszájú zsoldosa a főszereplő, aki jó szokásához híven összeméri a bajszát kultikus hősökkel, jelen esetben Hulkkal és a Megtorlóval. Utóbbi szereplővel, valamint Pókemberrel és Fenegyerekkel egyetemben szintén jelent meg magyarul egy közös sztori, mely a Marvel+ 2015/3-5, 2016/1 számaiban kapott helyet, illetve jövőre is érkezik még Deadpool történet a Kingpin kiadó jóvoltából. Amerikában jelenleg is fut egy Spider-man/Deadpool közös sorozat, mely jelenleg a 25. számnál tart, illetve rendre jönnek az újabb történetek melyben más Marvel figurákkal találkozik pár baráti szóra, például Logannel (az öreg verzióval, az Old Man Logan történetből). Jelen különszámunk 4 füzetet foglal magába, a Deadpool sorozat 4-5. és 54-55. számait.
Az első történet tulajdonképpen nem egy kerek egész olyan szinten, hogy ez a sorozatból kiragadva némi háttértudást igényel, de ezt a történet előtti összefoglaló teljes mértékben pótolja, így nem lehet hiányérzetünk e tekintetben. Dr. Killbrew, az ex X-Fegyveres tudós Deadpool-t és Szirént egy Svájci házba csalogatta, hogy múltbéli bűneit kompenzálva segítsen helyrehozni Deadpool romló egészségi állapotát és  öngyógyító képességét. Kedvenc zsoldosunk gyilkos hajlamaival küzdve aláveti magát a professzor vizsgálatainak és szaktudásának, hisz végső soron azért sok mindent szeretne, de meghalni nem. A túléléshez azonban nem más, mint a Hulk véréből kell mintát szerezni; adott tehát minden egy igazi, vérbeli DP sztorihoz. Repkednek a poénok Wade szájából ahogy azt megszokhattuk, a Ryan Reynolds-oson például nagyon megmosolyogtató. A történet második részében egy mellékszál is felvezetésre kerül egy bizonyos gyilkos kaliberű figuráról, T-Ray-ről, ami igazából jelen történetünk szempontjából nem befolyásol semmit, sorozat lévén számolni kell az ilyesmi mellékszálakkal. Összességében a sztori könnyed, laza, vicces, de igazából különösebben nem jó, de nem is rossz; egy olvasásra tökéletes kikapcsolódás, de azért nem ez lesz az a történet, amit hónapról-hónapra elő fogunk venni hogy újra elolvassuk.
Másik történetünkben egy igen érdekes megbízás elé néz zsoldosunk; nem mást, mint Frank Castle-t, a Megtorlót kell eltennie láb alól! A megbízás oka, hogy a bűnöző Gnucci mama unokaöccse, Peter csak akkor kapja meg busás örökségét a mama végakarata szerint, ha elteszi láb alól a gyilkosát, vagyis Megtorlót. Itt kapcsolódik be a képbe Wade, aki három millióért el is vállalja a lehetetlennek tűnő megbízást. Frank épp a szokásos bűnözők elleni hadjáratát végzi, amikor DP ráakad, és a konfliktus kezdetét veszi. Sok-sok bunyó, beszólás, és fegyverropogás után azonban egy középszerű, de annál viccesebb befejezést kapunk. Frank karaktere sematikusan van ábrázolva, körülbelül egy kezemen meg tudnám számolni hányszor szólalt meg a sztori alatt, azonban most DP sem remekelt különösebben, a beszólások sem ütöttek annyira mint máskor. Az előző történethez hasonlóan erről is úgy tudok nyilatkozni, hogy tipikusan egyszer olvasós történet, tele akcióval és verekedéssel, DP-módra. A rajzok mindkét sztorinál jók voltak, az elsőnél Ed McGuiness munkái a maguk rajzfilmes stílusával különösképp passzoltak a nagyszájú zsoldos kalandjaihoz, ám a másik történet artwork-jére sem panaszkodhatunk.

Megjegyzések