Rorschach visszatért?!?? - Doomsday Clock #1

A Watchmen rajongók most örömükben vagy táncot járnak, vagy épp nagyon szidják a DC-t, ugyanis a zseniális Alan Moore/Dave Gibbons páros által jegyzett, 1986 és 1987 között megjelent nagysikerű eposz most folytatódik, Doomsday Clock néven, Geoff Johns és Gary Frank alkotók által; hasonlóan az eredeti sorozathoz, ez a széria is 12 részben fog kijönni. A felvezetés már elkezdődött a DC Universe Rebirth one-shot-ban, majd folytatódott a 4 részes Batman/Flash - The Button történetben, de a sztori most kezdődik csak el igazán. A képregénygyűjtőknek ráadásul külön ínyencség a kicsivel több mint egy hete megjelent első szám, ugyanis extra különleges, lentikuláris borítóvariánssal is beszerezhető, ezzel még érdekesebbé varázsolva az első füzetet.
Fotó a friss és ropogós képregényről, egyenesen a DIRRR.hu szerkesztőségéből!
A nyájas olvasó bizonyára értetlenül áll a tény előtt, hogy a borítón nem más, mint az eredeti történet egyik legnépszerűbb figurája, Rorschach van. "Há' hogy?" - kérdezhetik sokan magukban jogosan, ugyanis mint jól tudjuk, elég csúfos véget ért a karrierje, amikor Dr. Manhattan a nagyobb jó érdekében megsemmisítette őt az eredeti széria 12. részében. Igaz, kis unszolásra, de megtette, utána pedig felszívódott, és elment keresni egy olyan Univerzumot "ami kevésbé komplikált". Jelen történetünk 7 évvel később, 1992-ben veszi kezdetét, és egyből belecsap a lecsóba; Veidt tömegmészárlása kitudódott, az orosz-amerikai szembenállás újra kiéleződött, a kötelező evakuáció pedig kezdetét vette, mivel ha Oroszország nem vonja vissza csapatait Lengyelországból, az USA háborút indít az oroszok ellen. Egy börtönben folytatódik a történet, ahol Rorschach egy bizonyos Marionette nevezetű bűnözőt szabadít ki, és egy munkát ajánl neki, amiért cserébe elárulja, hogy hol van a gyereke. A munkát persze nem ő, hanem egy rejtélyes megbízó adja, amibe a nő bele is megy, de semmiképp sem akarja otthagyni a börtönben pszichopata férjét, Mime-ot (=Pantomimes). Utóbbi két szereplő érdekessége, hogy teljesen újak a Watchmen sztorivonalban, az eredeti eposzban nem szerepeltek. A két gonosztevő persze bizalmatlan Rorschach-al kapcsolatban, hisz mint jól tudjuk ellentétes oldalon állnak, de fény derül arra, hogy ez a Rorschach nem az eredeti Rorschach, de csak annyi infót kapunk róla, hogy fekete bőrű. Hogy őszinte legyek, fingom sincs ki lehet, feltételezésekbe meg nem szeretnék bocsátkozni, így ez most egy nyitott kérdés marad számunkra, a következő szám elolvasása után talán okosabbak leszünk majd.
A történet felépítésében az eredeti Watchmen képregény által megkezdett hagyományt követi, a sok paneles felosztással, a cím elhelyezésével és stílusával, Rorschach naplóbejegyzéseivel, az utolsó képkockában levő idézettel, illetve a füzet végén levő kiegészítő, fiktív újságcikkekkel, amikből sok hasznos infó derül ki, például hogy megtalálták a The New Frontiersman szerkesztőségében R naplóját, és ebből robbant ki a Veidt-botrány. Ezek a hangulati elemek mind-mind elhozzák újra a régi széria hangulatát, ám ami teljesen más és elüt a régitől, az a modern számítógépes színezés. Gary Frank rajzai amúgy teljesen passzolnak a sztorihoz, hozzák a realista, Watchmen-hez illő vonalat.
Rorschach naplója a The New Frontiersman szerkesztőségében.
Sokan nyilván kis ellenszenvvel fognak ehhez az ötlethez viszonyulni, vagyis hogy a Watchmen világába új életet lehelnek, hisz minek azt ha már volt egy rendesen lezárt, kerek egész történet, de részemről egyelőre pozitív csalódás volt ez az első rész. Először kicsit döcögősen indult a sztori a sok új infóval, és a helyszínek közötti gyors váltásokkal, de a börtönös résztől csak úgy faltam az oldalakat, teljesen magával ragadott a hangulat, és végig azon filóztam, hogy vajon ki a fene lehet R maszkja alatt, ami nyilván nem derült ki, megjegyzem nagyon helyesen. A két új szereplő, Mime és Marionette nagyon érdekes karaktereknek ígérkeznek, előbbi a maga pszichopata, képzeletbeli dolgaival teljesen lehengerlő figura. Gary Frank rajzait igencsak feldobja a színező, Brad Anderson munkája, a fény-árnyék kontrasztok nagyon hangulatossá teszik a történetet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt 11 rész alatt, Geoff Johns története hova is fog kilyukadni, de ami biztos, hogy ez az első szám engem teljesen meggyőzött arról, hogy érdemes tovább olvasni a sorozatot. A következő szám egyébként december 27-én érkezik, ha felkeltette az érdeklődéseteket a cikk, próbáljátok be az első részt Ti is.
A következő számok borítói és tervezett megjelenési dátumai.

Megjegyzések