Ketten a világ ellen - The End of the F***ing World (kritika)

Egy igazán különleges és figyelemreméltó Netflix-es sorozat jött ki idén január ötödikén, ami több szempontból is különc, de a szó legeslegjobb értelmében. A The End of the F***ing World (A kib@**ott világ végén) egy olyan 8 epizódos, egyenként 20 perces részekből álló széria, ami igencsak merész vizekre evez, és láthatóan igencsak élvezi is ezt. Nem úgy a néző, ugyanis az utolsó rész végén - ha nem hamarabb - jövünk rá, hogy ezt bizony még néztük volna tovább, és mi az hogy már vége van, ez így fullra kevés volt. Kevésnek tűnhet valóban a manapság megszokott 40-50 perces hosszúságú részekhez képest, de a rövidebb játékidő valójában arra sarkallta a készítőket, hogy minél pörgősebb, lendületesebb és megdöbbentőbb néznivalót rakjanak elénk, ami nem mellesleg ultraszórakoztató is. Ám ha csak ez volt a cél, plusz hogy übercool módon "megsorozatosítsanak" egy képregényt, akkor is minden kétséget kizáróan sikerrel jártak.
Történetünk egyik főszereplője James, egy magát pszichopatának gondoló különc és furcsa srác, illetve a szintén weird, de annál vagányabb csaj, Alyssa. Az iskolai menzán való gyors megismerkedésüket követően máris járni kezdenek, aminek James kifejezetten örül, hisz az erdei állatok és macskák után valami nagyobb prédára feni a fogát. Oké, ez így tényleg elég betegnek tűnik, nem is tagadom, hogy az, de ami aztán ebből a helyzetből kisül, az egy roppant módon szórakoztató, vicces, élettel teli, kiváló párbeszédekkel, jó adag fekete humorral és abszurditással teletűzdelt, érzelmes és szellemes road movie, amit egy csipet szerelemmel fűszereztek meg. Mindkét fiatal különböző okoknál fogva elégedetlen az életével - James anyja még évekkel ezelőtt öngyilkos lett, Alyssát még kislánykorában elhagyta az igazi apja,  mostani családi háttere pedig finoman szólva borzalmas - így vesztenivaló hiányában útra kelnek. Úgy érzik, bármit megtehetnek, továbbá ezt megfejelve az egész világnak beintenek, nekik senki ne parancsoljon. A kezdeti céltalan bolyongás után az úti cél nem más, mint Alyssa igazi apjának felkeresése, de az odáig vezető kalandos és kiszámíthatatlan út az, ami miatt igazán élvezetes ez a sorozat. Az egyik legviccesebb rész pont egy benzinkúton játszódik, ahol két főszereplőnk természetesen nem tud fizetni a benzinért, de az ott dolgozó szintén tizenéves srác, akinek amúgy elege van az unalmas életéből, segít nekik, és egy igazán humoros jelenet bontakozik ki ebből.
A tinédzserekre korukból fakadóan oly jellemző tulajdonságok és élethelyzetek nagyszerűen vannak elénk tárva, sokszor már-már provokatív, de annál szórakoztatóbb módon. A felnőttek és tinik közötti ellentét és szakadék igen erőteljesen ki van hangsúlyozva, ám többször arrafelé billen a mérleg, hogy a felnőttek nagy része gonosz, beteges, pedofil, vagy éppen gyilkos. Bár az is lehet, hogy csak a két főszereplőnk kopogtat rossz ajtókon, de útjuk során sikerül kifogniuk néhány igen kellemetlen alakot, Alyssa apját is ide értve. A hozzá vezető út kiszámíthatatlan és nehézségekkel teli, ám az ebből adódó szituációk azok, amik bearanyozzák a történetet. Nincs pénz kajára, szerezni kéne egy autót, valahol aludni kellene este - csak hogy párat említsek a felmerülő problémák közül, amit a páros igen kreatívan old meg. A sorozat nézése közben a Tarantino által írt Született gyilkosok (Natural born killers) főszereplőinek hozzáállása jutott eszembe, persze James és Alyssa azért jóval visszafogottabbak, de a "bármit megtehetek, mert miért ne" mentalitás miatt mégis hasonlóságot véltem felfedezni a két alkotás főszereplői között.
Ahogy az sejthető, a két fiatal törvénybe ütköző cselekedetei és otthonról való elszökése súlyos következményeket és rendőröket von maga után, amit az utolsó részben egy igazán drámai végkifejletben csúcsosodik ki. Alyssa és James kapcsolatának elmélyülése pedig még tragikusabbá varázsolja történetünk végét. A folytatásra persze megvan a lehetőség, ám a sorozat alapjául szolgáló képregényt a készítők ezzel a nyolc résszel teljesen kipipálták, szóval kérdéses hogy lesz-e következő évad, vagy megmarad ez egy sajátos és egyedi darabnak, ami a játékidőt tekintve akár egy hosszabb filmnek is tekinthető. A széria minden tekintetben megállja a helyét, így aki kedveli az effajta fekete humorral, gátlástalansággal, és meghökkentő fordulatokkal teli egyedi próbálkozásokat, annak mindenképp érdemes tenni vele egy próbát.


Megjegyzések