Gyógymód a mutációra - NMK #2 - X-Men: Adottság

Ma jelent meg a második része a keményfedeles, válogatott Marvel-történeteket tartalmazó sorozatnak, melyben ezúttal az X-Men egyik leghíresebb történetét ismerhetik meg a magyar olvasók, Adottság címmel. Nem először, ugyanis a Kingpin kiadó már megjelentette a történetet a Marvel+ sorozatban, igaz, azoknak a részeknek a beszerzése már enyhén necces, mivel a kiadónál már több rész nem is kapható. Így aki akkor még nem érdeklődött a képregények, vagy a mutánsok iránt, az most nyugodt szívvel vághat bele ennek a kötetnek az olvasásába, mely a Joss Whedon/John Cassaday páros első történetét foglalja magában, az Astonishing X-Men 1-6. részét.
Történetünk kezdetén egy bizonyos szérum híre terjed el a médiában, mely képes mutánsokat "kigyógyítani betegségükből", és természetesen hatalmas visszhangot vált ki mindenkiből. Mutánsok százai állnak sorba készen arra, hogy megszabaduljanak nem kívánt képességeiktől, mások pedig legszívesebben elpusztítanák a vegyületet. Gondoljunk csak bele, a mutáns lét, és ennek következményei nem mindenkinél tolódnak a pozitív irányba, és ennek megfelelően inkább átoknak, mint áldásnak élik meg az egészet. A szérum létjogosultsága még az X-Men csapaton belül is elég megosztó, ennek a vegyületnek a kifejlesztése rendesen felborzolja a kedélyeket a Xavier Intézetben. A csapaton belüli ellentétek ebben a történetben különösen kiéleződnek, gondolok itt a Rozsomák-Küklopsz, Emma Frost-Árnymacska, illetve a Rozsomák-Bestia konfrontációkra, melyekhez Whedon teljesen életszerű és helyénvaló párbeszédekkel szolgál. A hangsúly a sztoriban jelen esetben nem az akción és küzdelmeken (bár azokból is akad pár), sokkal inkább a párbeszédeken és a karakterek lelki vívódásain van. Az író remekül kezeli az X-Men már jól ismert tagjait, és dialógusokat olvasva olybá tűnik, hogy teljesen átérzi érzelmi világukat, ennek megfelelően tökéletesen élethűen meséli el ezt a történetet.
John Cassaday letisztult és dinamikus rajzai mintha hozzá lennének passzírozva a sztorihoz, a színező, Laura Martin pedig egyszerűen gyönyörű munkát végzett; a fény-árnyék kontrasztok remek összhangban vannak egymással, és a színek közötti különbség a külső és belső tereken egyfajta harmóniát, letisztultságot eredményez, és nem utolsó sorban kiváló hangulatot kölcsönöz az eseményekhez. Esetenként amúgy kifejezetten kellemes elidőzni egy-egy panelen kicsit több ideig, példának okáért a mindenki megnyugvását elősegítő Hawaii szimuláción a Harci teremben, vagy az első rész végi, enyhén hatásvadász duplaoldalon. Az érzelmek és non-verbális jelek mind remekül megmutatkoznak a szereplők arcain, és akár a szövegbuborék elolvasása előtt is nyilvánvalóvá válik az adott karakter pillanatnyi reakciója. A történet kicsit sem unalmas, a feszültség végig fenn van tartva; titkos összeesküvéseken, egy másik bolygóról jött szupergonoszon, illetve egy régi X-Men tag meghökkentő felbukkanásán túl kapunk még egy csipetnyi horrort és társadalmi kérdéseket is a kisebbségekkel kapcsolatban.
Kifejezetten olyan új kezdet ez az X-Men számára, ami hű marad gyökereihez, de mégis merészségről és rengeteg újításról tanúskodik. Egyik csapattag sem tökéletes, és Whedon ezt remekül érzékelteti is a pillanatnyi bizonytalanságukkal, illetve lobbanékonyságukkal egyetemben. A konfliktusok és csapaton belüli viszályoktól is csak még életszerűbb az egész, nem érezzük azt, hogy erőltetett lenne mondjuk az, hogy Küklopsz Rozsomák nyakának esik egy heves szóváltás után.
Akiknek pedig bejött ez a történet, örülhetnek, mivel a történet folytatása is hamarosan érkezni fog, nem is olyan sokára, egészen pontosan a sorozat 13. részében.

Megjegyzések