Vigyázat, nyomokban pestist tartalmazhat! - Pestilence #1-6

Az Aftershock Comics egy viszonylag friss képregénykiadó, mely 2015-ben jött létre Amerikában, nagyobb figyelmet pedig 2016-ban kapott Paul Jenkins Alter című képregénye miatt, aminek egyik szereplője az első transzgender szuperhős. Több érdekes és figyelemfelkeltő sorozat mellett tavaly májusban indult el a Pestilence (=pestis) sorozat, aminek idén januárban zárult le az első története. Ahogy az a címből is sejthető, a képregény központi témaköre a pestis, mely az egész világot fenyegeti, ám nem úgy, ahogy az a történelemben meg van írva. A 14. század végén járunk, 1347-ben, "hőseink" és egyben főszereplőink pedig az egyház egy titkos orgyilkos csapata, a Fiat Lux. Ez a válogatott jóemberekből álló társaság miután elvégzi az egyik megbízatását egy, az egyház nevében illetéktelenül leigázott kastélyban, és sikeresen elteszik láb alól a tetteseket, épp hazafelé tartanak. Az úton egy rejtélyes kapucnis alakkal találkoznak szembe, aki többszöri felszólításra sem hajlandó válaszolni, majd kisvártatva vérszomjasan megharapja a csapat egyik tagját. A brigád egyelőre nem tudja hova tenni a különös figurát, ám az feltűnik nekik, hogy nagyon nehezen tudják csak megölni. Az értetlenkedéseiken felülkerekedve azonban Mi, tapasztalt olvasók egyből rájöhetünk a titok nyitjára: a figura nem más volt, mint egy zombi! A helyzetet tovább tetőzi, hogy az említett alaknál egy levelet is találtak, mely a Fiat Lux-ot Vatikánba hívja, egy újabb megbízatás miatt.
Az 1. szám borítója
Hőseink felkerekednek hogy a végére járjanak az ügynek, utukat pedig rengeteg zombi és harc övezi. A sztori végig érdekes, és azt lebegteti az olvasó szeme előtt, hogy itt valami nagy összeesküvés áll a háttérben, ennek megfelelően eléggé olvastatja magát a történet. A zombik, mint jelenség már annyira nem tud meghökkentően hatni, pláne ahogy itt van tálalva; igazából olyan semmilyen ellenféláradat, és nem sok újdonságot hoz velük kapcsolatban a képregény. Az ide-oda utazgatások alatt a csapat alig találkozik "ép" emberekkel, ami azt feltételezi hogy a járvány igencsak elterjedt a világban, de ennek ellenére könnyedén jutnak el A-ból B-be, és mindig akad hajójuk vagy lovuk, amivel utazhatnak. A drámai végkifejlet számomra kicsit kettősre sikerült: megvan benne a potenciál, és érdekes ötlet, de az előző 5 részhez képest az utolsót kicsit összecsapottnak éreztem. Minden zombi bajára a gyógyír nem más, mint egy kehely, a Szent Grál, és egy általa generált spontán eső, aminek köszönhetően az összes zombi kigyógyul zombiságából, és újra emberré válik. Ennél azért kicsit kreatívabb megoldásra számítottam az írótól, Frank Tieri-től, hisz sikerült felépítenie egy érdekes és különös mesét, aminek végkifejletétől valami igazán kreatív megoldást várna el az ember. Bár az is igaz, hogy hasonló, lehetetlennek látszó helyzetek sokszor pofonegyszerűen oldódnak meg a képregényekben, amikor az olvasó kicsit fantáziadúsabbat várna el.
Oleg Okunev rajzai tökéletes hangulatot szolgáltatnak a történethez, látszik hogy jól megy neki a zombik rajzolása, és a harcjelenetek is kifejezetten dinamikusra sikeredtek. A Fiat Lux tagjairól többször derül ki ez-az flashback formájában, például a ciprusi Abel titka, amit már az első számban meglebegtettek a bevezető oldalon. Minden egybevetve ez egy érdekes ötletre felhúzott rendkívül hangulatos és sajátos képregény, aminek bár akadnak hibái, de egy közepes szintet simán megüt (hogy erős, vagy gyenge, azt majd mindenki eldönti magában). Annak ellenére, hogy a sorozat központi problémája, a zombik már (látszólag) mind meggyógyultak, és elvonultak a viharfelhők, azért akad még elvarratlan szál, aminek bár simán pontot tehettek volna a végére, úgy látszik mindenképpen ki akarták húzni egy következő történetig. Ebből a kezdésből kiindulva nem vagyok benne azonban biztos, hogy érdemes sokat várni a folytatástól, de ne legyen igazam, és jöjjön egy akár sokkal jobb próbálkozás.

Megjegyzések