X-Men új felállásban - X-Men: Új Nemzedék

Senkinek sem lehet panasza mostanság, hogy nincs nagy választék képregények terén az újságosoknál; a Kingpin kiadó sorozatain túl ott van a DC (és most már) Marvel képregénygyűjteménye is, a Trónok Harca és Star Wars kötetek a Szukits kiadó jóvoltából, és ehhez a sorhoz csatlakozik a Képkocka kiadó első kiadványa, az X-men: Új Nemzedék. A 176 oldalas kiadvány a klasszikus, régebbi képregények kedvelőinek különösen kedvez, például azoknak, akik a régi Semic-es sorozat alatt szerették meg a csapatot. A kiadvány nagyon igényes TPB-formátumban jelent meg, és a Chris Claremont nevével fémjelzett korszaktól veszi fel a fonalat, mely egy igazán nagy mérföldkő kedvenc mutánsaink életében. Több szempontból is, ugyanis itt lép színre mára már több olyan kultikus karakter, mint Rozsomák, Vihar, Kolosszus, Árnyék, vagy Vészmadár.
A kötet 8 képregényt tartalmaz, az első pedig nem más, mint a legendás Giant-Size X-men első száma, melyet a legendás Len Wein írt. Itt lehetünk tanúi annak, ahogy a Professzor az új tagokat összetoborozza egy kulcsfontosságú küldetés miatt, ami nem más, mint a régi csapat felkutatása egy ismeretlen eredetű szigeten. A toborzás kis kivételtől eltekintve amúgy kifejezetten zökkenőmentesen megy, még az olyan kemény dió, mint Rozsomák is egyből rábólint a lehetőségre, csakúgy mint az Afrikában élő Vihar, akit ráadásul istennőként tisztelnek az ottaniak. Amint összeáll a csapat, mindenki megkapja a jelmezét, és indulhat is a kirándulás Krakoa szigetére, ahol a mutánsok felkutatása után hatalmas megdöbbenés övezi az igazságot fogvatartójukat illetően. Ezt követi egy két részes sztori, melyben hőseink Nefaria gróf és emberi-állati csatlósai ellen veszik fel a kesztyűt, hogy megállítsák azt ördögi tervében, vagyis a Végítélet terv elindításában. A vége nem éppen happy end, ugyanis az X-Men-re (és egyéb szuperhősképregényekre) jellemző tragédiával ér véget a történet, vagyis az egyik csapattag halálával. Az ezt követő részben Küklopsz lelki vívódásai érzékletesen be vannak mutatva, és a veszteség okozta fájdalom remekül ki van emelve. A kötetet egy 3 részes kaland zárja le, melyben az Őrrobotok mellett az ördögi tudós, Dr. Lang ellen küzdenek az X-ek, akinek célja természetesen nem más, mint a mutánsok elpusztítása.
A kötet mai szemmel olvasva elképzelhető, hogy kevésbé lesz olyan izgalmas, mint egy e hónapban Amerikában megjelent friss X-Men képregény, plusz helyenként kicsit túlmagyarázottnak tűnhet, de annyi biztos hogy igazi retró hangulata van. A párbeszédek és a karakterek jelleme is sematikus és egyszerű néhol, ezt ellensúlyozzák például a belső vívódások és gondolatok, amikből szerencsére kapunk többet is a történetekben. Külön érdekesség még, hogy mivel ilyenkor még nem voltak jellemzőek a képregény elején az előzményeket ismertető oldalak, itt általában az első oldalakon értesülhetünk az előzményekről, 1-1 karakter szövegének részeként, néhol már megmosolyogtatóan erőltetett módon. Van, hogy a párbeszédek is elég életszerűtlenek, például a karácsonyi sztori elején Jean és Rozsomák: "J: Neked mi a terved, Rozsomák? R: Mi lenne, Miss Grey? Sosem éreztem magaménak a karácsonyt. J: Nos... akkor is érezd jól magad."
Egy kellemes, nosztalgikus olvasnivaló ez, ami mindenképpen nagy élmény a mutánsok kedvelőinek, akik pedig eddig nem ismerték eddig őket, azoknak remek beugró lehet ez az X-Men világába. A kötet végén kapunk egy kedvcsináló képet az X-Men #101 borítójával, melyen a Főnix első megjelenése látható; megjelenésének időpontja egyelőre még kérdéses, de a lényeg, hogy lesz.

Megjegyzések