Egy csokor képregény - Kockás #51

Nemrégiben, egészen pontosan 2017 decemberében egy jó ideje pihenőpályán levő sorozat folytatódott; a Kockás című, képregényeket közlő sorozat a Vitanum kiadó jóvoltából újra szórakoztatja a magyar közönséget. A kiadvány 1981 és 1992 között jelent meg Magyarországon, és a lényege hogy minél színesebb palettán vonultassa fel a legmenőbb, legviccesebb, legjobb francia (és kis számban más, mint például ebben a részben is a Főzőiskola) képregényeket. Mivel utóbbi időszakban jóformán még világra sem jöttem, így az én életemből eddig kimaradt ez a sorozat, ám annál nagyobb lelkesedéssel vágtam neki ennek a megújult változatnak, és igen kellemesen csalódtam benne. A kiadvány A4-es méretű, 64 oldalas, tele csupa érdekes és változatos történetekkel; a rajzfilmesebb, gyerekesebb tematikától, a paródián át, egészen a bűnügyi sztorikig igen változatos alkotásokkal találkozhatunk a magazinban. A kiadó teljes mértékben kihasználja az oldalszámot, még a hátsó borítón is egy vicces történetet olvashatunk. A rövid, 1-2 oldalasak mellett folytatásos, nagyobb volumenű sztorikkal is megismerkedhetünk, úgyhogy érdemes már ennél a számnál bekapcsolódni (újságosoknál már az 52-es kapható, de én pár napja egy szupermarketben még pont be tudtam zsákolni egyet az első, 51-es számból).
A gegekre és nyomozásra épülő Agent 327 remekül megalapozza a kiadvány hangulatát, vicces és aprólékos rajzai pedig passzolnak a történethez. A Marvel és DC hősöket parodizáló Kozmikus őrjárat is nagyon találó, kézenfekvő, ám de mégis humoros kontextusba helyezve mindenki kedvenc hőseit; már a négy karú Pókember Tarantula láttán is egyből mosolyogni támad kedvünk. A kicsit más irányvonalat képviselő Thomas Silane a maga komolyabb hangvételével és realizmusával a legtávolabb áll a füzetben szereplő más sztorikkal szemben a humortól, amiben nincs hiány: az apró gegekre épülő Herkules, Állati dokik, Nyomingerek, Cosmik Roger és Gai Lauron mind gördülékennyé teszi a hosszabb történetek közötti átmenetet, a maguk könnyen emészthető, humoros jellegével. A Freddy Lombard kicsit kilóg a sorból, a magyar történelemhez kapcsolódó jellege miatt bár érdekes, de megközelítésmódjában furcsa és csapongó eddig, meglátjuk a folytatással együtt mennyire lesz élvezhetőbb a dolog. Végezetül pedig egy egyoldalas magyar képregény, a Főzőiskola is helyet kapott a sorban, és bővíti a humoros képregények palettáját a kiadványban.
Ez a sorozat mindenképpen hiánypótló szerepet tölt be a hazai képregénykiadásban, és remélem nem csak a régi, de új olvasók is rá fognak találni. Az egyik legmeghatározóbb aspektusa a magazinnak a humor, de a bűnügyi történetek is igen erősen képviselve vannak. Összességében meg vagyok elégedve a kiadvánnyal, és kíváncsian várom, milyen képregények kerülnek még publikálásra a (reméljük hosszú életű) sorozatban.

Megjegyzések