Ami még a gondolatrendőrségnél is kegyetlenebb - Black Mirror s04e02

Napjainkban egyre égetőbbé problémájává válik a magánszféránk védelme, ami az internet és az okos eszközök térnyerése óta egyre nehezebb feladat számunkra. Nem tudhatjuk, hogy a legnagyobb technológiai vállalatok mennyi adattal rendelkeznek rólunk, milyen mélységben térképezték fel személyiségünket és mennyire részletes fogyasztói profilt alkottak rólunk.
Hátborzongatóan hangzik, nem?
És mennyire hátborzongatóan  hangzana az ha a fejünkbe lenne ültetve egy implantátum és annak segítségével bármikor és bárhol megfigyelhetnének minket? Azt hiszem ez annyira sötét jövőképet fest, hogy talán még maga George Orwell sem gondolt rá, viszont a Black Mirror negyedik évad második Arkangel c. részében betekintést nyerhetünk, eme disztópiába.

Csak néhány másodperc és máris teljes megfigyelés alá vonhatjuk gyermekünket

Az epizód főszereplője a kis Sara Sambrell, akit 3 éves korában majdnem elveszít édesanyja, aki eme sokk hatására úgy dönt, hogy jó ötlet lesz egy chipet beültetni gyermeke fejébe, aminek segítéségével real timeban nyomon követheti lánya minden mozzanatát, sőt szexuális és erőszakos eseményeket bármikor kicenzúrázhat előle.
Innentől kezdve nyomon követhetjük, azt ahogy a kicsi Sara felcseperedik. Másodjára 9 éves korában kaphatunk részletesebb betekintést az életébe és megláthatjuk milyen érzés "fura" gyerekként az osztály kiközösített tagjának lenni. Itt egy kisebb pszichológiai probléma hatására anyja képtelen kikapcsolni az állandó cenzúrát és a megfigyelést. Cserébe pedig el kell kezdenie bízni a lányában. Nagyon érdekes látni, hogy az eddig számára kiblörözött dolgokat elkezdeni megismerni és feldolgozni a kislány, ez olyan mintha egy teljesen új világ kapuja nyílna meg előtte. Valahogy így képzelem el azt, hogy a "rendszerváltás" után fel kellett dolgozniuk az embereknek, hogy ér is valamit a szavazati joguk és nem csak egy pártra tudnak voksolni.
Az irányító felület, melyet Sztálin is megirigyelt volna

Ezután megint jön egy nagyobb ugrás is immáron a tini éveinek derekán lévő 15 éves Sarat láthatjuk, aki a nagy testvér leállítása után sikeresen beilleszkedett osztálytársai közé és úgy néz ki, hogy egészséges felnőtté fog válni, ám tini éveiben mindenki csinál kisebb-nagyobb hülyeségeket és ez főszereplőnkkel sincs másképp. Kicsit füllent az anyjának, hogy egy szuper estét eltöltsön a haverjaival, viszont egy valamire való szülő igazából jobban félti tini évei alatt gyermekét, mint kiskorában és mindennél jobban óvni akarja. Nos, ez Sara anyukájánál már kóros mértéket öltött, úgyhogy megint csak előkapta orwelli megfigyelő eszközét, hogy kiderítse merre kószál egy szem király kislánya és ez az a pont, ahol az epizód igazi konfliktusa elkezd kibontakozni. Innentől az események felgyorsulnak és  a különböző ellentétek elkezdenek kiéleződni, mind addig, hogy Sara rájön arra, hogy újra megfigyeli őt anyja, akiben a világon a legjobban bízott és azt hitte, hogy ez a bizalom kölcsönös. Képzelhetjük ezután mekkora törés érte főszereplőnket, aki traumatizálva úgy dönt, hogy elhagyja anyját de előtte tönkreteszi megfigyelő egységét, ezzel egy remek keretes szerkezetet adva a történetnek, beigazolva ezzel anyja legnagyobb félelmét.

Szerintem ez volt az egyik legerősebb rész az évad során, mivel bemutatja azt egyfelől, hogy milyen szociális problémákkal szembesül egy kirekesztett gyermek és kicsit foglalkozik a tinik mindennapos nehézségeivel is, emellett egy nagyon erős alapkonfliktust mutat be, a bizalomhiánya kapcsán, amely felülmúlja a legsötétebb kommunista idők elképzeléseit is.


Megjegyzések