Az új Rorschach eredete - Doomsday Clock #4

Végre megérkezett a DC hőseit és a Watchmen figuráit összeeresztő maxisorozat, a Doomsday Clock 4. része; az eredeti tervezettel ellentétben nem február, hanem március végére sikerült kihozniuk a következő részt, és a megjelenési gyakoriság ezentúl is ugyanez lesz. Ha a továbbiakban is tartják a kéthavi ütemtervet, leghamarabb jövő nyáron fejeződhet be a sorozat, ami azért is fura, mert ezáltal egyre kevésbé látom azt, hogy a DC Univerzumra olyan hű de nagy hatással lesznek az itt végbemenő események, és csak csordogál magában szépen lassan. Na de spekulációk helyett térjünk is rá a mostani részre, melynek nem más, mint az új Rorschach a főszereplője.
A füzet teljes egészében Rorschach-ra koncentrál; megismerjük, miként jutott el odáig hogy magára öltse egy már halott hős maszkját, és csatlakozzon Veidt-hez Dr. Manhattan felkutatása kapcsán. Geoff Johns ügyesen illeszti be a karaktert a Watchmen Univerzumba, és rántja le a leplet arról, hogy Ő tulajdonképpen Dr. Malcolm Long fia, aki sok erőfeszítést tett azért, hogy megértse az eredeti Rorschach, Walter Kovacs motivációit és érzéseit. A fiú apjai jegyzetei alapján szinte tökéletesen magára ölti ezt az alteregót, az egyetlen bökkenő pedig csak az, hogy Batman az előző rész végén becsalogatta őt Arkham-be; úgy gondolta jobb helye lesz neki ott, mint kint Gotham utcáin. 

A karakter sztorija érdekesen van tálalva, igazán nyomasztó megismerni a hátterét és "eredetét". Viszont másrészről kicsit csalódott is vagyok, hisz ha szigorúan nézzük, a történet szinte semmit nem haladt, és olyan érzésem volt, hogy ez egyfajta töltelékrészként funkcionált, amit kifejezetten korainak tartok így a sor elején. Az eddigi három részben felvezetett szálak itt semmi szerephez nem jutnak, és a rejtélyes cliffhanger-ös befejezést leszámítva nem haladunk előrefele a történetben.
Gary Frank rajzai továbbra is tetszetősek, egy féloldalas képet leszámítva azonban végig sok panelt használ, néhol már kicsit túl aprólékos egy-egy rajz, hogy igazán ki tudjon bontakozni a stílusa, de panaszra így sem lehet okunk. Az eredettörténet kifejezetten olvasmányos, ám annyiból sajnálom, hogy relatíve hamar ellőtték ezt a szálat, nem bántam volna ha még pár rész erejéig homályban marad Rorschach kiléte, ezzel fokozva az izgalmakat.
A következő rész azonban sajnálatosan még oly messze, májusban fog tovább zötyögni a történet (remélhetőleg most már tényleg).

Megjegyzések