Csábításból jeles - Vörös Veréb

Csütörtökön debütált a hazai mozikban Francis Lawrence rendező új filmje, a Vörös Veréb (Red Sparrow). Az Éhezők viadala filmek készítője ezúttal egy +18-as, Jennifer Lawrence-ről lehetőleg minél több ruhát ledobó, kémkedős-verekedős-erotikus thrillert hozott össze. Külön pikantériája a dolognak, hogy a budapestiek rengeteg számukra ismerős helyszínnel találkozhatnak a filmben, hisz a nagy részét Magyarországon forgatták.
A trailer és a stílusos plakátok ismeretében reményekkel telve foglaltam el helyem az Allee mozijában. Filmünk elején skiccesen bár, de megismerjük Dominika Agerova (Jennifer Lawrence) életkörülményeit, és beteg anyjával való jó kapcsolatát. A lány nem mellesleg balerina, mely állásának köszönhetően fedezni tudja a lakbért és édesanyja gondozónőjét. Egy "baleset" következtében Dominika lába eltörik, és ezzel az egész eddigi élete teljesen megváltozik. Fel kell hagyni a tánccal, pénzügyi okokból pedig köteles részt vennie az orosz állam titkos ügyeiben, és egy dúsgazdag üzletember kegyeibe férkőzni. A randi váratlan módon az úriember halálával végződik, egyetlen szemtanúként Dominikát pedig eltüntetik a helyszínről. Egyetlen lehetősége, hogy beáll "Verébnek", ami annyit takar, hogy egy hatalmas kastélyban megpróbálják vérbeli profikká képezni őket, különféle ismeretek elsajátítása útján.

A "Veréb" az orosz állam titkosügynökeként tevékenykedő személy, akinek nem csak a kémkedésben, de a csábításban is legalább olyan jól helyt kell állnia. Dominika kiképzése amellett, hogy vázlatosan volt bemutatva, szinte semennyi hangsúlyt nem fektetett harci képességei fejlesztésére, ehelyett éjt nappallá téve a csábításhoz és a testiséghez való más hozzáállás kialakítása volt napirenden. Igaz, egy vágóképen pár másodpercig láthattuk, ahogy futnak a "növendékek", de ezzel le is volt tudva az erőnléti fejlesztés; közelharcot vagy önvédelmet ezzel szemben egyáltalán nem tanultak, Dominika viszont felgyülemlett agresszióját felhasználva látszólag egész jól el tudott boldogulni effajta oktatás nélkül is. Utóbbira igen hamar lehetősége nyílt, néhány erotikus feladat abszolválása után már meg is kapta első megbízását, amit elég hirtelennek éreztem. Az oké, hogy jellemre és "tudásra" kiemelkedő a többi növendék közül, de azért ne bízzanak már cirka két hét után nemzetbiztonsági ügyeket egy olyan emberre, akit csak belekényszerítettek ebbe a helyzetbe, akarata ellenére.
 A film nagy hangsúlyt fektet az Amerika és Oroszország közötti, még mindig fennálló bizalmatlanságra, ami bizony igen sokszor emberi életekbe kerül. Amit hiányoltam a sztoriból, hogy ennek a konfliktusnak a jelenlegi helyzetét csak annyiban taglalta, miszerint információkat szereznek egymásról, de ezeket mire, vagy miként használják fel, már kimaradt az eseményekből. Vannak a kémek, akik a hazájukat szolgálják elviekben, de a két ország motivációjára ismét csak azt tudom mondani, hogy vázlatos; mintha a film egyértelműnek venné, és nem is akarna bővebben beszámolni róla.

Dominika első megbízása egy orosz tégla nevének kiderítése, amihez egy amerikai kém (Joel Edgerton) felkutatása szükséges. Az ő kapcsolatuk is, mint sok más aspektusa a filmnek - Dominika és anyja egymáshoz való viszonya, a Veréb tanodához vezető út - felszínesen van kidolgozva, egyet pislogunk és már mindenkinél jobban megbíznak a másikban azok az emberek, akik amúgy semmit nem tudnak a másikról, csak azt, hogy kémek. A megismerkedésüket követő politikai cselszövések, titkos találkozók, és taktikázások kifejezetten az erősségei a filmnek, és remek alapot szolgáltatnak a film végi nagy csavarhoz, ellentétben a párbeszédek kidolgozatlanságával és az ok-okozati összefüggések hanyag megfogalmazásával. A pozitívumokhoz külön kiemelném Jeremy Irons alakítását, aki egy magas rangú orosz vezetőt, Korchnoi-t játssza; bár kevés szerepet kapott, de az általa megformált karakternek annál nagyobb jelentősége volt a történetben. Számomra a film legszebb jelenete és drámai csúcspontja, amikor Korchnoi hazamegy, és mindenről lemondva karosszékében hátradőlve várja a megváltást, miközben a szobában klasszikus zene szól, gyönyörű atmoszférát teremtve ehhez a kis részhez.

Jennifer Lawrence magabiztosan, profi módon alakítja a kemény kémcsajt, látszólag sokkal jobban megy neki, mint a törékeny balerina szerepe. A két szerep közötti átmenet mintha gombnyomásra történne, a magabiztos és mindenre elszánt kém szerepe azonban sokkal jobban áll Jennifernek, aki a törékenyebb és bizonytalanabb énjére kíváncsi, az nézze meg a tavaly ősszel bemutatott, Darren Aronofsky által rendezett Anyám! című filmet.
Mindent egybevetve a több mint két órás játékidő ellenére a filmnek nem sikerült rátalálnia a járható útra, és túlságosan csapongó volt. Engem nem tudott elcsábítani, és szinte alig tudtam önfeledten szórakozni és élvezni azt, amit látok. Mindezek mellett nem tudok eltekinteni a gyenge párbeszédektől, felesleges szexuális túlfűtöttségtől és a karakterek aránytalanul könnyű befolyásolhatóságától. Francis Lawrence nagyot akart durrantani, az ötlet hozzá adott is volt (Jason Matthews 2013-as kémregénye), de ez így végeredményben egy ügyesen felhype-olt, rendkívül sokféle műfaji elemet tartalmazó, egyszer nézős film lett. 5/2,5

Megjegyzések