Felesleges folytatások #2 - Fűrész 8.

A horror szériák alapvető műfaji eleme, hogy a gyilkos elpusztíthatatlan, ebből fakadóan még ha úgy is tűnik az egyik rész végén, hogy végleg meghalt, ennek semmi esetre sem szabad bedőlni. Megeshet, hogy más formában, de mindenképp visszatérnek a kegyetlen tiniaprítók még egy körre, főleg ha a közönség - jelen esetben főleg a horrorrajongók és kíváncsi tinik - igénylik azt. A 2000-es években több legendás nagy cím remake-je is elkészült, többek között a Péntek 13, vagy a Rémálom az Elm utcában.. Új szériák is indultak azonban, melyek közé tartozik a Fűrész (Saw), vagyis a kirakós gyilkos történeteit elmesélő filmek. Az első részben a hangsúly a történeten, ezen belül a talány megoldásán, kiszolgáltatottságon és a feszültség fokozásán volt, mely hangulat sajnos a további részekből egyre jobban kikopott. Maga a játékok kitalálója, John Kramer egy korábbi részben agydaganata miatt már meghalt, örökségét "tanítványai" vitték tovább, egyre durvább feladatokkal és eszközökkel. Húzták vonták a dolgot, míg végül 2014-ben a 7. résszel akartak még nagyot robbantani, a 3D-s látványvilággal, illetve az eddigi részek összekapcsolásával, és a lyukak befoltozásával.

Ahogy mondani szokás, a csúcson érdemes abbahagyni, lehetett volna ez akár egy trilógia is, de amíg pénzt hoz a konyhára a dolog, addig ugye nincs megállás. Számomra kizárólag az első rész volt, ami bizonyította rátermettségét, és a többször nézhető kategóriába tartozik, míg a többi részt bőven elég volt egyszer megnéznem, bőven elég volt. 3 évvel a 7. rész után tavaly ősszel debütált a mozikban a 8. rész, de nem teljesített valami fényesen, cirka 38 millió dolláros bevétellel az USÁban, 10 milliós költségvetésből. Ez nem is csoda, ritka az olyan franchise, amely képes talpon maradni és ugyanolyan népszerűnek lenni a sokadik részre is.
A történet egy új játékkal indul, 5 ember a fején egy a szemmagasságban kivágott vödörrel a fején ébred, egy lánc pedig húzza őket a fal felé, sikítozással és kétségbeeséssel indítva a sztorit. A másik szálon futó sztori pedig az egyenként  a játékból kieső halottak nyomán a kirakós gyilkos visszatértére gyanakvó rendőrségi nyomozást mutatja be. Amint kiesik valaki a játékból, azt a rendőrség orra alá dörgölik, ezzel nem kis fejtörőt okozva nekik. A sztori, mint láthatjuk, elég sablonos, a próbatételek nem rejtenek sok érdekességet, ahogy a karakterek sem, a nyomozás pedig közel sem olyan izgalmas hogy rágjuk a körmünket, továbbá néha már olyan érzésem támadt, mintha egy CSI epizódot néztem volna. Ezen a kétségbeesett zihálások és sikítások sem segítettek.

A filmmel, és úgy alapjában véve a szériával van egy nagy problémám; azt tolják az arcunkba, mintha Kramer egy pozití figura lenne azáltal, hogy szent küldetése révén meg akarja változtatni az emberek életét. Könyörgöm, aki emberi életeket kioltó eszközöket gyárt, majd olyan helyzetbe kényszeríti őket, amiben könnyen meghalhatnak, az nem egy jó szándékú ember, inkább egy kegyetlen gyilkos. A legtöbb horrorfilmben ez az aspektus fel sem merül, mindenki számára egyértelmű hogy hova tegye a gyilkost, nyílván itt kicsit más, mert nem közvetlen hentelés történik, hanem különböző csapdák vannak amiket ki lehet játszani, de ez általában nem sikerül szinte senkinek. Kramer tanítványokat terelget, tudással és közhelyes bölcsességekkel ruházza fel őket, ami könnyen abba az irányba terelheti a nézőt, hogy a film negatív karaktere nem is annyira rossz.
Mindennel együtt ez egy tipikusan egyszer nézős popcorn mozi lett, amin némileg segített a szériánál már megszokott módon, hogy több dolog sem úgy volt ahogy azt mi sejtettük, és a kötelező meglepődés garantált a néző részéről. Aki elmulaszotta a moziban való megtekintését, nem fogja bánni. Ha már az előző részek sem voltak a szíved csücskei, és valami forradalmian jót várnál ettől a résztől, akkor bizonyára csalódni fogsz. Talán jobb lenne még most abbahagyni, és hagyni békében nyugodni a szériát.

Megjegyzések