Felesleges folytatások - Motel 2.

Új rovatunkban azokról a filmekről fogunk szót ejteni, amikből bőven elég lett volna egy rész is, vagy annyi se. Az aktualitás nem lesz kritérium, régebbi darabok is terítékre kerülnek majd, ilyen-olyan okoknál fogva. Bár a címben ott a "felesleges" szó, az senkinek ne vegye el a kedvét a cikk elolvasásától, vagy az adott film megtekintésétől, igyekszünk valamit hozzátenni az adott témához, ha valaki arra számítana akkor megnyugtatjuk, hogy nem filmek kifejezett szidásából indítunk új blokkot. Számunkra az esetleges negatív túlsúly mellett a pozitív aspektusok megemlítése és kiemelése is fontos, amit igyekszünk majd itt is betartani.

Az első film, amit a boncasztalra teszünk, az éppen a mozikban futó Bosszúvágy (Death wish) rendezőjének, Eli Roth-nak harmadik filmje, a Motel (Hostel) második része. A 2007-es film két évvel az első rész után lett bemutatva, a nagy sikerre való tekintettel, és jelölték a Spike TV legjobb horrorfilm és legjobb rendező kategóriára, valamint felkerült az Entertainment Weekly elmúlt 20 év legjobb horrorfilmjeit összegző listájára. Nézettségben nem szakított akkorát, hogy összejöjjön a folytatás is, köszönhetően annak, hogy a megjelenés előtt egészen véletlenül felkerült a netre a film egyik munkakópiája, amit sokan le is töltöttek.
A történet nem okoz nagy meglepetést az előző részhez képest, nagyjából ugyanaz a képlet: egy fiatalokból álló társaság Szlovákiába utazik egy kiruccanásra Rómából, miért is ne, biztos rengeteg látnivaló és kaland vár rájuk abban az európai országocskában. A különbség az első résztől, hogy itt ezúttal lányok kerekednek fel kalandozni, ennek folytán az egyes szituációk és a beszédtémák is gyökeresen mások, mint az első részben láttuk. Az egész várost behálózó bűnszövetkezet, mely turistákat ad el gazdag embereknek, hogy kedvükre megkínozhassák és megölhessék őket, persze továbbra is működik Szlovákiában, így a lányok sem csak szúnyogcsípések miatt vesztenek vért a nyaralás alatt.
Teljesen elhanyagolhatónak éreztem a film kezdését az előző részben a kínzókamrából megszökött túlélővel, az ő hirtelen halála után - amivel a paranoiát akarják fokozni, vagyis hogy mindenhova elér a bűnszervezet keze - súlytalanul lendül tovább a történet, és váltunk a csapat lányra, mintha mi sem történt volna. Már az indokuk is elég gagyi, amiért Szlovákiába mennek, ugyanis az eredetileg Prágába utazó társaság egy lány ismerősük laza unszolására simán változtatnak úticéljukon. Az a néző nagyon rosszul jár, aki logikát keres az eseményekben, és kérdéseket tesz fel a film alatt, ha netán a film megnézésére vetemedne valaki, ezt felejtse el. Szlovákiában egészen véletlenül bulit rendeznek este, a lányokra elindul a licitálás, semmi sem állhat a buli útjába, csak az esetlegesen fellépő unalom-roham, ami elkaphatja a kedves nézőt.

A 'Quentin Tarantino presents' felirattal fémjelzett alkotás újításként behoz két kezdő mániákust: Stuart (Roger Bart) és Todd (Richard Burgi), befizetnek két lányra, és az ezzel kapcsolatos motivációjukat és eszmefuttatásaikat is megismerhetjük. Másfelől megjelenik a filmben egy olyan dimenzió, ami kezdi megbontani a film komolyanvehetőségét. A két figura poénos párbeszédei, majd a kínzókamrában történő bénázásainak bemutatása kifejezetten érdekes momentumok, a végén pedig Tarantino stílusának a lenyomatát vélhetjük felfedezni, persze szigorúan csak nyomokban! Ezekkel az aspektusokkal nem is lenne baj, de a problémám az, hogy a film nem tudja eldönteni melyik irány felé húzzon: a humoros-véres vígjáték, vagy a kevésbé barátságos horror felé. A két figura kifejezetten érdekes karaktere azonban koránt sincs kihasználva, keveset szerepelnek, de az a kevés legalább valamiféle színt visz a filmbe. A végkifejletről meg inkább ne is beszéljünk; a túlélő szabadon engedésével, és a szervezet jelének rátetoválásával a film saját magának int be igencsak határozottan.
A számomra kifejezetten gyenge első rész után most kaptunk egy közepesen gyengét, unalmas áldozatokkal, ám annál érdekfeszítőbb megszállottakkal. Az erőltetett párbeszédek, logikátlan cselekvések, és a karakterek felületessége szemben áll a csöppnyi pozitívummal, a humoros perceket okoz két figurával. A főmufti motivációjáról a pénzen kívül fingunk nincs, de ha ehhez még egy rész kell, akkor inkább köszönöm, nem érdekel. Nem mondanám, hogy kínszenvedés volt a film, mert azért nézhető volt, de messze elmarad a közepes kategóriától, a gyengét is alulról súrolja.


Megjegyzések