Ha nem bírod a valóságot, akkor teremts magadnak egyet

A tavalyi év vége nagy meglepetést hozott a sorozatrajongók számára, mivel szinte a semmiből tárták a nagyérdemű elé az egyik legjelentősebbnek számító Black Mirror negyedik évadját december huszonkilencedikén.

Aki még nem találkozott a sorozattal, annak dióhéjban összefoglalom, hogy mi ez az egész Fekete Tükör jelenség: egy brit antológia-sorozat, tehát minden egyes epizód különálló történetet dolgoz fel, különálló szereplőgárdával. A sorozat disztópiákon keresztül húsba vágóan éles kritikákat fogalmaz meg a technológia fejlődés társadalomra gyakorolt lehetséges negatív hatásaival kapcsolatban, és ezt annyira magas színvonalon teszi, hogy a befogadó teljesen a hatása alá kerül, legbelül megkezdődik a szorongás, hogy "Úristen! Ez bármelyik percben bekövetkezhet! Velünk is ugyanez fog történni!" Szóval valami ilyesmi élményt ad minden egyes rész és szerintem ez az egyik oka a Black Mirror egyre növekvő népszerűségének. De mielőtt túlságosan is elmerengenék, térjünk cikkünk fő témájára, ami nem más, mint a negyedik évad első része.
Az évad első része egy zseniális programozóról szól, aki nem tudja betölteni a valóságban szerepét, ezért keserűségtől és dühtől vezérelve, az őt lenéző kollégák DNS-ét ellopva az adott személyről egy virtuális másolatot hoz létre, majd mindezt feltölti a saját világába, amit a Star Trekről mintázott, csak gondolom szerzői jogok miatt nem írhatták ezt ki, így a sorozatban a Space Fleet nevet viseli. Sok néző felháborodott, miszerint ezzel az epizód kiparodizálja a kultikus sorozatot, illetve a vintage sci-fi világot, viszont a készítők azt nyilatkozták, hogy ez közelről sincs így, egyszerűen csak egy képzelt világot akartak bemutatni, ami illik a karakterhez. Szerintem egy nagyon merész húzás volt a készítők részéről berakni ezt a vonalat, és egyáltalán nem érződött sértő szándékúnak, emellett  színessé tette a cselekményt.
Középen a főszerplő Robert Daly, mellette Nanette Cole a főhősnő (j2)
A főbb karakterek személyiségjegyei alaposan kidolgozottak, a főszereplőt alakító Jesse Plemons hihetetlen mélységgel tudja párhuzamosan megformálni az aszociális meg nem értett zsenit, és a kegyetlen zsarnokot. A főhősnő Nanette Cole (Cristin Milioti), pedig méltó ellenfele Robert Dalynek, hiszen penge éles eszével és bátorságával a legszorultabb helyzetekből is kivágja magát.

Az epizód fő csapásvonala, hogy felhívja a figyelmet a virtuális valóságokban rejlő veszélyekre és emellett nagyon sok fajsúlyos kérdést felvet. Ha egy ember tökéletes másolatát létre tudjuk hozni virtuálisan, elkülönítve az igazi énjétől, akkor bármit megtehetünk vele? Vagy a bántalmazása ugyanolyan bűnnek számít, mintha a valódi énjével tennénk ugyanezt? Egyáltalán játszhatunk Istent, még ha csak virtuálisan is? Van-e egyáltalán kiút a totalitárius rendszerekből? Érdemes-e reménykedni?

Nanette Cole

Az alapkonfliktus megértése után veszi kezdetét az igazi játszma. Itt jól bevált fogásokhoz nyúltak a készítők; a főhős abszolút hátrányból indul a gonosszal szemben, a győzelemre az esély konvergál a 0-hoz, viszont ahogy már említettem egy elég talpra esett főhősnőről van szó, aki egy ilyen szituációt is meg tud oldani és a képességeinek, meg a közösség erejének köszönhetően legyőzik a gonosz zsarnokot. Ez kicsit elcsépeltnek hathat, de én imádom az ilyen klisés dolgokat, hogy az átlagosnak tűnő, egyszerű ember is véghez vihet sorsfordító dolgokat.

Mindent egybevetve egy rendkívül tartalmas epizódot kaptunk, ami szórakoztató is volt egyben. A karakterek megfelelő mélységben árnyaltak voltak, a színészi játék is magas színvonalú volt, kiemelve a főszereplő Robert Dalyt alakító Jesse Plemonst, akinek egyszerre két szélsőségben is helyt kellett állnia. A történet nagy műgonddal van felépítve, jó az események dinamikája és ahogy már megszokhattuk, megint iszonyatosan nehezen vagy egyáltalán nem megválaszolható kérdéseket sikerült felvetnie a sorozatnak. Negatívumot talán nem is tudok kiemelni, egy zseniális alkotásról van szó, amit mindenkinek ajánlok megtekintésre.



Megjegyzések