A beérett gyümölcsöt Thanos szedi le - Bosszúállók: Végtelen Háború (spoilermentes kritika)

A Marvel Filmes Univerzumának tizedik évfordulójára elkészült alkotás minden tekintetben meghatározónak számít; egyrészt ebben a filmben tűnik fel a legtöbb Marvel szuperhős egy filmen belül, másrészt ez eddig a legeredményesebb kísérlet egy képregényes crossover mozivászonra vitelével. Egyértelműen felülmúlja az előző nagy össznépi eseményt, a Polgárháborút is, a készítők itt már sokkal tudatosabban használják fel a különböző karaktereket és csapatokat, amivel egy olyan egységet hoznak létre, melynek minden percét öröm nézni.
A történet szerint Thanos ördögi tervéhez minden áron szüksége van az Ősrobbanáskor szétszóródott Végtelen Kövekre, melyek megszerzésével akár egy pillanat alatt pusztíthat el bolygókat, saját kénye-kedve szerint. Mivel a Föld is jócskán érintett az eseményekben, az ottani és a földön kívüli hősöknek muszáj lesz összefogniuk, hogy megakadályozzák az őrült titánt.

Képregényrajongóként minden elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy megérte a rengeteg naptárban lehúzott nap, és a trailer sokszázadjára való újranézése, a film minden tekintetben megfelel az elvárásaimnak, amit egy klasszikus, egész Univerzumot megmozgató történet megfilmesítésével kapcsolatban tartok fenn. A Polgárháború megnézése után enyhe csalódottsággal jöttem ki anno a moziteremből, ugyanis az alapul szolgáló képregény súlyát és eseményeit csak kis részben sikerült átadni, viszont ennél a filmnél a Marvel rendesen felkötötte a gatyáját; a film rendezőpárosa, a Russo testvérek szinte minden eddigi filmvásznon debütált Marvel hőst szerepeltetnek akit csak lehet, és mindezt egészen frenetikus módon. A kezdeti nehézségektől eltekintve az összhang működik, és igazán cool harcjelenetek kerekednek ki ezekből az újkeletű kollaborációkból. A karakterek annyira sokszínűek és változatosak, hogy egy perce sem lesz unalmas még a leghosszabb harcjelenet sem, hála még a remek CGI-nak és a kiválóan megtervezett közelharcoknak.
Helyszínek tekintetében is változatos kalandnak nézünk elébe, a már megszokott Földön kívül más bolygókon is zajlanak döntő események, ezzel is érzékeltetve, hogy ez egy egész Univerzumot megmozgató csetepaté jó és rossz között. A film megtekintése előtt tartottam tőle, hogy a rengeteg felbukkanó karakter miatt a történet kapkodós lesz, és nem jut majd idő igazán egyetlen szereplőre sem, de ezen félelmeim szerencsére nem igazolódtak be. Ahogy már említettem, teljes mértékben működött a dolog ennyi hőssel is, és a csaták között azért jutott idő érdekes vagy éppen poénos beszélgetésekre és szituációkra; a világ sorsát eldöntő eseményeket ellensúlyozták a láblógatósabb jelenetek (bár nyilván ezekből volt jóval kevesebb).

Döntő aspketusa a szuperhősfilmeknek a főgonosz karaktere, illetve az ő motivációi. Thanos-hoz hasonló, és pláne ennyire erős lénnyel a Bosszúállóknak még nem volt dolguk, és végre el tudtam hinni azt, amit az előző Marveles csapatfilmekben kevésbé tudtam, vagyis hogy ez a figura tényleg veszélyt jelent nem csak a hősökre, hanem egész világegyetem létezésére. Kellően erős és kegyetlen, ugyanakkor saját logikája szerint helyesen cselekvő karakter, aki a kezébe akarja venni a megváltó szerepét.
A végkifejlet, melyben a film szépen lassan, ám de annál durvábban ereszti el a kezünket, kellő drámai feszültséggel fűszerezve, enyhén pofáncsapós érzés, olyannyira, hogy a nagy dermedtségben a szokásos extra jelenetekre várva ezúttal csak egyet kapunk, azt is csak a stáblista legeslegvégén. Nem egy olyan befejezés ez, amit egykönnyen elfelejt az ember, és mire észbe kapunk, már érkezik is a jövő nyárra tervezett, egyelőre cím nélküli folytatás. 5 pontból 4,8-at adnék rá, csak hogy ne mondhassa senki, hogy elfogult vagyok.



Megjegyzések