A "szabadúszó mindenes" itáliai kalandja - YKX #1: A Csapda

Pilcz Roland neve sok képregényrajongónak ismerősen csenghet, és valószínűleg mindenkinek egyből a Kalyber Joe című képregény fog beugrani, ami az alkotó első sorozata, és már csak arra vár, hogy egy 6. és egyben utolsó résszel pontot tegyen a végére. Amíg ez nem következik be, addig is egy új projektbe vágott Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai néven, mely a legutóbbi Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon debütált. A kiadvány "Kingpin-méretű", igényes minőségben megjelent normál képregényfüzet hosszúságú kiadvány, melyet elolvasás után is szívesen előveszünk újra, átlapozgatni, bele-bele olvasni.
Főhősünk Kay, aki a Kalyber olvasóinak több mint valószínű, hogy ismerős lesz, de aki nem tudja kiről van szó, az sem fog semmilyen hiányt szenvedni olvasás közben. A történet 1998-ban veszi kezdetét Olaszországban, ahol Kay jelenlegi megbízását követhetjük nyomon, ami abból áll, hogy egy gazdag üzletember lányát megvédje, kerül amibe kerül. A megbízás után azonban felocsúdni sincs ideje, és rögtön egy másik, sokkal nagyobb hangvételű kalandba keveredik.

Kay egy optimista, vidám természetű, bohókás figura, kinek múltja homályos folt elűttünk, ez is ad egyfajta pluszt a karakternek. Hogy pontosan mihez is ért, az sem igazán derül ki, ám "mindenes" szakmájában megbecsülésnek örvend, annyi fix.
A kiadvány kifejezetten kellemes olvasmány volt, jól megírt és tartalmas párbeszédekkel, és akciódús eseményekkel. A kalandok helyszínei remek alkalom az alkotó számára, hogy megcsillogtassa rajztudását, és remek színezési technikáját; nem mellesleg a Zenescope Entertainment egyes kiadványaiban is közreműködik színezőként. No de vissza a kiadványhoz: a viszonyítási alapom a Kalyber Joe képregény, az ottani rajzokhoz képest ez már egyértelműen egy sokkal magasabb szint. Mind a karakterek ábrázolását, mind pedig a részletgazdagon, és néhol szinte fotorealisztikus részletességgel ábrázolt külső-belső tereket illetően. A Kalyber mangás, nagy szemű, letisztultabb, egyszerűbb rajzaihoz képest a karakterek itt sokkal dinamikusabbak és élettel telibbek, a színezés pedig csillagos ötös, ha akarnék se tudnék belekötni.

A rajzfilmes, olykor kicsit mangás hatás nyomokban érződik, például Kay elnagyolt megijedésénél a vízben, vagy annál az arckifejezésénél, amikor az egyik verőember kiüti őt a kikötőben. Ez a néhol komolytalanabb, lazább stílus azonban kiváló ellentétet a történetben előforduló komolyabb témákkal és történésekkel.

Nagyon remélem, hogy lesz második rész, szívem szerint már most olvasnám tovább, annyira frappáns és szerethető történetet sikerült összehoznia Rolandnak. Ám mint tudjuk, a szerzői képregényes lét nem egyszerű idehaza, azért szurkolunk, hogy minél hamarabb olvashassuk Kay kalandjainak a folytatását.

Megjegyzések