Cssssss! - Hang nélkül (spoilermentes kritika)

A túlélési ösztön egy olyan tulajdonsága az élőlényeknek, kiváltképp az embereknek, ami mindig is kedvelt téma volt a filmesek körében. Gondolhatunk itt például a katasztrófafilmekre, ahol az ellenség nem más mint a természet, vagy a horrorokra, ahol általában a gyilkos egy szörnyszerű figura, vagy egy idegen lény. Az ő túlzott szerepeltetésük nem feltétlenül szükségszerű ahhoz, hogy a feszültség mindvégig fennmaradjon, elég akár egy árnyék, vagy egy apró zörej, és természetesen (jó)néhány ijedt arckifejezés. John Krasinski legújabb filmje, a Hang Nélkül (A Quiet Place) az utóbb felsorolt hatásokat felhasználva igyekszik bemutatni azt, hogy lehet ám izgalmas és durva horrorfilmet készíteni a sztereotípiákat félredobva, vértócsák nélkül is.
A történet magját egy család képezi (apa-anya-három gyerek) akik egy kietlen környezetben tengetik mindennapjaikat, és a legnagyobb fegyverük a hallgatás. Kegyetlen, hangra egyből előjövő szörnyek tartják rettegésben őket, illetve valószínűleg a világ többi részét is, és csakis ennek a családnak a boldogulását követhetjük figyelemmel a filmben. Egy valószínűleg váratlan tényező is megnehezíti ebben a dolgukat, jelesül egy olyan dolog, amit közel lehetetlen csöndben véghezvinni; a feleség (Emily Blunt) teherbe esik, és a szülés ilyen körülmények között igencsak problémás és veszélyes is.
A borzongást kiválóan érzékeltetik a szörnyek megjelenése nélkül is, a film kezdeti monoton hangvételét a már-már jumpscare-ekké avanzsált egyszerű zörejek bedobásával igyekeztek feldobni, ami teljesen helyénvaló volt. Egy percre sem érezhettük, hogy itt bárki biztonságban lenne, a színészi játékra pedig abszolút semmi panaszunk nem lehet; a szereplők kellően természetesen és őszintén viselték a történteket, az apa (John Krasinski) kellően karizmatikus és mindenre elszánt, a felesége különösen drámain alakít, főleg  egy-két meredekebb résznél, illetve a gyerekek (Millicent Simmonds, Noah Jupe) is hozzák a kötelezőt.
Érdekes alapsztori, kreatív megoldások, ocsmány szörnyek és feszültség, feszültség, feszültség... Valami azonban mégis hiányzik. Néhol akár már egy Walking Dead epizódnak is beillett volna az adott jelenet, ahogy nyomon követhetjük a kietlen helyen, máról holnapra túlélő emberek életét, csipetnyi gyilkos képződménnyel fűszerezve. A sztori drámai csúcspontja valóban üt, de aránytalanul kevés ideig, ennek folytán elveszti a súlyát, és igen hamar túllendülünk rajta. Nyilván a hangsúly nem az eredetsztorin volt, de azért egy flashback-nek vagy korabeli felvételnek örültem volna, ami bővebb magyarázatot ad ennek az embertelen, kegyetlen világnak a kialakulására. A filmünk végéről pedig annál jobb, minél kevesebbet mondok, ez az ékes példája, hogy nem kell befejezni, vagy éppen nem befejezni a sztorit. Kíváncsi lennék, mi jön ezután, de amúgy nem. Voltak benne erős és gyenge momentumok egyaránt, a színészi játék stimmel, ahogy az alapötlet is, de ennél több kell, így nem több ez egy erős közepesnél részemről.

Ja, és ne feledjétek: csak csöndesen!

Megjegyzések