Felelőtlen optimizmus - Solo: Egy Star Wars-történet (spoilermentes kritika)

A Star Wars filmek feltámadása, vagyis a Disney-korszak előtt sem lehetett azt mondani, hogy hiányunk lett volna a franchise történeteiből: könyvek, videójátékok és képregények regéltek az általunk megkedvelt, illetve teljesen új karakterekről, kiegészítve a filmes Univerzum történéseit. A 2015-ös évvel, az Ébredő Erő megjelenésével azonban a filmek is elkezdték differenciáltabbá varázsolni az SW történelmet. A 7. és 8. rész mellett immáron a második spin-off rész jelenhetett meg, az eredeti trilógia ikonikus alakját, Han Solót középpontba állítva. Időrendben természetesen a 3. és 4. rész között játszódik a film, ezzel összetettebbé téve a filmes idővonalat, a rajongók nagy örömére. Az pedig ugye már más kérdés, hogy az adott film mennyire felel meg az elvárásoknak, de a jelenlegi darabnak annyiban bizalmat szavazott a Disney, hogy már a folytatásról is adnak híreket. Na de térjünk rá az ifjú kalandor önálló filmjére!
A Solo: Egy Star Wars-történet a protagonista fiatalkorára fókuszál, azon belül arra, hogy miként csöppent bele a trilógiából már ismert kalandos életformába. A film nem sokat húzza az időt a kezdetekkel, egy rövid felvezetést, majd egy időugrást követően máris ide-oda utazhatunk az Űrben a címszereplővel és csapatával. Szemtanúja lehetünk Han és Chewbacca legendás első találkozásának, valamint Han nagy szerelmének, Qi'Ra-nak is nagy szerep jut a továbbiakban.

Poénos szócsaták, kalandok, akció, valamint olyan nagy nevek, mint Emilia Clarke (Qi'Ra), és Woody Harrelson (Tobias Beckett) asszisztálnak a filmhez. A Han Solót megszemélyesítő Alden Ehrenreich egyébként kifejezetten jó választás volt, arckifejezéseiben többször a legendás Harrison Ford jutott eszembe. Szerencsére itt nem áll fen az a tipikus eset, amikor egy szereplő fiatalkori énjét megtestesítő színész még csak köszönőviszonyban sincs az eredeti karakterrel. Minden adott volt tehát, hogy egy felejthetetlen Solo-filmet hozzanak össze a készítők, ám ez sajnos nem teljesen sikerült. Nem mondom, hogy nem szórakoztam rajta, de körülbelül a film felénél elvesztettem a lelkesedésem a film iránt, az események innentől ugyanis már csak úgy folydogáltak mindenféle cél nélkül. A főszereplőnk motivációja sem volt teljesen világos, a saját hajó illetve a szerelme visszaszerzésén túl más nem tudott felmutatni. Azt éreztem, hogy a karakter, és ezzel együtt a film célja a túlélés, vagyis hogy meredek és vicce helyzeteken keresztül eljussunk a végkifejletig, amire a film felétől már egyáltalán nem voltam kíváncsi.
Solo szerelmének, Qi'Ra-nak a karakterében nagyot csalódtam, sokszor úgy tűnt, maguk a készítők sem tudják, hogy mit akarnak vele kezdeni, annyira jellemtelenre sikeredett. A különféle fura lények, az űrhajók, és a monumentális helyszínek hozták azért a Star Wars hangulatot, de kevésnek éreztem ezt a sztorit ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy több, mint két órás filmet. Ami viszont pozitívum, hogy olyan társadalmi problémák, mint az elnyomás és az esélyegyenlőség, felszínre kerültek igen ötletes és megmosolyogtató módon. Lando karaktere is plusz pont, jókat lehetett rajta mosolyogni. A film számomra egyik legemlékezetesebb része egy régi karakter rövid cameo-ja volt, és sajnos csak itt tudtam őszinte lelkesedést érezni a film iránt. Mindenképpen okos húzás volt, ha valóban akarnak második részt, bár már ez a rövid szereplés is fűszerezte a film cselekményét.

Nem mondanám, hogy annyira rossz lett, de nekem sok minden hiányzott belőle, hogy igazán jó lehessen. Az elején még úgy tűnt lesz belőle valami érdekes, de a játékidő felétől engem már elvesztett a film, és már én is csak cél nélkül sodródtam a cselekménnyel. Ha a már belengetett második rész valóban elkészül, rendesen fel kell kötni azt a bizonyos képzeletbeli gatyát, mert ez így kevés. Sajnos.

Megjegyzések