A játék soha nem érhet véget - Felelsz vagy mersz? (spoilermentes kritika)

A Blumhouse Productions legújabb tinihorror filmje a Felelsz vagy mersz? (Truth or Dare?) egy látszólag ártatlan játékot állít a középpontba. Főszereplőink egy 7 tagú baráti társaság, akik  a tavaszi szünetet nem meglepő módon bulizással töltik. Egyik este megismerkednek egy sráccal, aki egy régi templomba invitálja őket, ahol a klasszikus "felelsz vagy mersz" játékra kerül a sor. Szereplőink ekkor nem is sejtik, hogy a játékból nincs kiszállás, és csak az élheti túl, aki teljesíti az adott feladatot.
Az alapötlet jó, a megvalósítás már kevésbe; a film viccesen, bohókásan indul, és valósághűen mutatja be a fiatalok éjszakai életét. A vakációból való visszatérés után azonban a film túlságosan komolyan akarja venni magát, de a folyamatosan zajló játék és a feladatok inkább a komolyanvehetetlen kategóriához állnak közelebb. A film nézése közben enyhe Végső Állomás utánérzésem volt a sokszor valószerűtlen halálesetek, illetve a meghatározott sorrend miatt. A misztikus vonal behozása bár jó ötlet volt, de a megvalósítás - a földrengés a templomban - inkább hajazott egy B-kategóriás film megoldásaira, és érződik, hogy nem túl magas költségvetéssel dolgoztak a készítők. Az eldeformált arcok pedig inkább hatottak viccesnek, mint ijesztőnek és félelmetesnek.
A jó kezdés, majd a gyenge fősodort követően a befejezés kifejezetten ötletesre sikeredett; mint minden hasonló filmnél, ahol a sorsot vagy a halált kell kicselezni, és erre egy megoldást találni, itt is sikerül egy nagyon is ésszerű és pofáncsapós befejezést kanyarintani a filmnek. Az elhagyatott templom, mint a klasszikus horror motívum, a kastély-toposz megjelenítése is adott egy plusz hangulati töltetet a sztorinak.
Két aspektusa volt a filmnek, amit logikai bakinak könyveltem el, és megakasztott a film nézése közben; az egyik, amikor Olivia (Lucy Hale) és Lucas (Tyler Posey) telefonon beszélgetnek nem sokkal azután, hogy Lucas elhagyta a házukat. Namármost, Lucas utcán telefonálásánál már beesteledett, ezzel ellentétben Olivia szobájában jól láthatóan nappal van. Utóbbi apró hibának tűnhet, de ha figyelmesen nézzük a filmet, ez azért elég szembetűnő baki, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. A másik pedig Tyson (Nolan Gerard Funk) reakciója az egyik videóra, amin épp egy haverjuk játék általi halálát látja. Nem taglózza le különösebben az eset, sőt még egy vicces megjegyzéssel is illeti, majd újra megnézi. Viszont amikor Olivia barátnője (Violett Beane) azt az utasítást kapja, hogy törje el Olivia kezét, hangosan megjegyzi, hogy ez már neki is sok. Tehát egy haverjuk halálát többször megnézve elpoénkodik a videón, de attól már felfordul a gyomra, ha valakinek rávernek a kezére egy kalapáccsal?
Mindent egybevetve voltak szórakoztató pillanatai a filmnek, az időnként beszúrt jump scare-ek javítottak a helyzeten, és az alapötlet is jó volt. A legutolsó jelenetben az életben maradt "játékosok" megoldása a halálesetük elkerülésére, és játékban maradásukra pedig igazán kreatívra sikeredett, és ügyesen használja ki a mai kor technikai adottságait. Ezzel ellentétben a film közepe többször laposra sikeredett, és bővelkedett az ötlettelen, már-már közhelyes megoldásoktól. 5/10

Megjegyzések