A Marvel hősök mészárosa - Deadpool Kills the Marvel Universe

A Deadpool képregényektől már megszokhattuk, hogy sokszor mennyire pihentagyú és fárasztó, de azért vicces történeteket tár elénk, azonban létrejönnek néha olyan minisorozatok is, amik már a jóízlés határait feszegetve próbálnak mindenre rátenni egy lapáttal, az ingerküszöböt jócskán átlépve. A 2011 és 2012-ben megjelent négy részes mini, a Deadpool Kills the Marvel Universe a maga nemében azonban egy egyedi, durva, és explicit sztori a Nagyszájú zsoldos ámokfutásáról egy alternatív Marvel Univerzumban. 
Aggodalomra tehát semmi ok, ahogy az a Watcher szavaiból is kiderül, egy alter Univerzumban járunk, amit szemlélve még Ő maga is teljesen letargikus lesz. Mindenki tudta, hogy Wade módszerei nem épp a legtisztábbak és leghősiesebbek, arra azért senki sem számított, hogy fogja magát, és nekiesik az összes Marvel hősnek, hogy végezzen velük. Történetünk elején az X-Men a Ravencroft Intézetbe viszi be Deadpool-t, ugyanis elérkezettnek látták az időt, hogy valaki végre segítsen rajta, mentális állapota és viselkedése miatt. Az első konfliktuspont azonban pont ebből adódik, hisz a pszichiáter igazából Psycho-Man, aki a szupergonoszok irányítása által akarja elfoglalni a világot. Wade-et is megpróbálja hű szolgájává tenni, ám ehelyett csak előhozza az eddig rejtett énjét, akinek célja nem más, mint az eszetlen gyilkolás. Első áldozata, Psycho-Man után pedig rászabadul a többi hősre, azzal a céllal, hogy mindet kivégezze.
A füzet elején levő nyitójelenet lett az egész miniből számomra a legemlékezetesebb: az F4 főhadiszállásán, a Baxter-toronyban járunk, ahol épp Reed utolsó szavainak lehetünk szemtanúi, amiket Sue-nak mond. Bár DP ezeken a képkockákon még nincs jelen, a hatalmas méretű pusztítás, Reed tragikus állapota, és a rövid párbeszéd rendkívül ügyesen alapozza meg azt az iszonyú kegyetlenkedést, amit ez az alternatív DP ebben az Univerzumban fog véghezvinni a további részek alatt, és jó eséllyel az olvasóban is enyhe frusztráltságot okoznak ezek a nyitóképsorok. Szinte egyik hőssel sincs könnyű dolga a zsoldosnak, ám azt azért mégis ki lehet jelenteni, hogy játszi könnyedséggel megy végig a hősökön és gonosztevőkön egyaránt, és jószerivel ki is nyírja őket. Pont ez az egyik problémám a történettel; oké, hogy Deadpool vérprofi, és a zsigereiben van a gyilkolás, de azért az elég durva, hogy se az X-men, se a Megtorló, se a Hulk, sőt még maga Thor sem képes megállítani őt. Regenerálódás ide vagy oda, a sztori túlságosan egyoldalúnak mutatkozott számomra, főleg már a 3. rész tájékán, ahol a kezdeti iszonytató hangulatból (F4 bázis) szinte már semmi nem maradt.
Cullen Bunn történetéről elmondható, hogy az alapötlet iszonyú agyament és érdekes, ám a kezdeti lelkesedés és dinamika a mini felétől rohamosan csökken, és egyhangúságba torkollik. Dalibor Talajic dinamikus, részletes, olykor kicsit a normától elrugaszkodó rajzai kiválóan jelenítik meg a történet rendkívül explicit elemeit, és már-már megszelidíti a legdurvább haláleseteket is a maga kicsit rajzfilmes irányba hajló ábrázolásmódjával. Megint csak a sztori elejét fogom kiemelni, Reed szétfolyó arcának megjelenítése nagyon ütősre és durvára sikeredett.

Deadpool ebben a történetben mintha apró szerepváltáson menne át; a zsoldosból nem szimpla bűnöző, sokkal inkább egy halhatatlan horrorfigura lesz. Azon horrorfilmek főszereplőire asszociáltam a sztorit olvasva, mint például Jason a Péntek13-szériából, aki már szinte mint egy gép, úgy menetel és öldököl, és ha látszólag meg is állítják, újra és újra visszatér, vagyis látszólag halhatatlan. Lelőhetik, feltrancsírozhatják, széttéphetik, de Ő akkor is folytatja menetelését. Ez a fajta új megvilágítása volt a másik aspektusa a történetnek, amit kifejezetten a pozitívumok közé emelnék be, hisz megmutatta, hogy egy általunk eddig ismert karakterben ez a rejtett én is ott lapult, ami csak saját zavaros személyiségének köszönhetően nem tört eddig felszínre.
Mindent egybevetve igazi Marvel-képregénytörténeti érdekességgel van dolgunk, ami bepillantást ad egy alternatív, kegyetlen végkifejletbe a szereplők sorsát illetően. Deadpool egyik legviccesebb mondatával amúgy pont arra utal, hogy ő csak szívességet tesz ezzel a többi hősnek és gonosztevőknek, hisz úgysem tudnak soha meghalni, és egyre csak visszatérnek, ezzel egy végtelen körforgást eredményezve. Ezt pedig utána csak tetőzi az, amikor magukhoz a minisorozat készítőihez néz be Wade a történet végén. 2017-ben készült amúgy egy független folytatás is ehhez a sztorihoz, Deadpool Kills the Marvel Universe Again címen, ami már csak a borítóit elnézegetve is szintén elég betegre sikeredhetett.

A sztorit ajánlom mindazoknak, akik szeretik az alternatív történeteket, nem riadnak vissza kedvenc hőseik elvesztésétől, és szeretik az effajta érdekes koncepciókat.

Megjegyzések