A megújult Vészmanó bekeményít - Hihetetlen Pókember #39

Az előző számban indult, Dan Slott által írt új Pókember korszak egy 80 oldalasra bővített részben folytatódik a Hihetetlen Pókember 39. számában. A bővítés oka az Amazing Spider-Man 650. száma, mely természetesen nagyobb terjedelemben jelent meg a normálnál, és a fő sztori mellett tartalmaz még apróbb kiegészítő/felvezető történeteket az aktuális eseményekhez. Ahogy már a borítón, illetve a cikk címében is látszik, Pókember egyik legrejtélyesebb nemezise tér vissza, némiképp felújított formában. Szándékosan használom a rejtélyes szót, hisz az adja a karakter különös pikantériáját, hogy szinte senki sem tudja a Vészmanó kilétét, olykor még az olvasó sem. A karakter magyarul a Semic kiadó Csodálatos Pókember sorozatának 19. számában lépett színre (eredetiben ASM #238, 1983 március), majd rendszeresen visszatérő ellenfele volt a Hálószövőnek. Személy szerint az egyik legérdekesebb ellenfélnek tartom őt, és örülök, hogy a sok új karakter mellett ő is színrelépett.
Egy régi ellenfél visszahozása azonban még nem lenne elég a sikerhez, de Slott egyszerűen kiváló munkát végez; nem érezzük azt, hogy felesleges lenne ez az egész új korszak, hanem sokkal inkább egy magasabb szintre emeli a Pókember történetek minőségét, és a karakter fejlődését is. Minden jelenetnek, és párbeszédnek funkciója van, és a történetben való tartalmas előrehaladást szolgálják, végig pörgős és izgalmas módon. Mind a harcjelenetek, mind a lassabb, beszélgetősebb részek kiválóan funkcionálnak, és összhangban vannak egymással. Minden megvan benne, amire szükség van egy ütős Pók-sztorihoz: komoly ellenfél, segítőtárs (Fekete Macska), új munkahely, magánéleti szál, egy kis humor (Carlie folyamatos lerázása), egy csipetnyi horrorisztikus esemény, és természetesen Humberto Ramos vérbeli profi rajzai, amikkel még mindig nem tudok betelni, annyira tetszenek. Különösen szépek azok a képek, ahol fekete kontúr helyett egy világosabb szín a körvonal, gondolok itt például a pókhálóra, vagy Fekete Macska hajára.
Úgy gondolom, hogy Peter-t Slott a rá méltó környezetbe helyezte bele, és sokkal inkább ki tudja majd magát bontakoztatni egy ilyesfajta laborban, mint mondjuk tanárként (a paninis HP sorozatban). A vereség után azonban feltűnően gyorsan megtalálja azt a megoldást, amire igazából már máskor is sort keríthetett volna; összedob egy új Pókruhát - amit az előző szám címlapján láthattunk - profi funkciókkal, hogy felvehesse a harcot a Vészmanó ellen. Értem én, hogy új korszak, és újítások kellenek minden szinten, de attól még furcsa, hogy eddig Peter nem fejlesztgette a ruháját, csak most nagy hirtelenjében. Igaz, hogy az új munkahelye lehetőséget ad neki erre, de azért már hamarabb is meg tudta volna oldani, ebben biztos vagyok. Kicsit olyan, mintha sosem gondolkozna előre, csak reagálna a jelen halálos veszélyeire.

A kiegészítő történetek érdekesek és viccesek, illetve a következő számhoz is nyújtott némi felvezetést, ami minden tekintetben nagyon város. Konklúzió: szeretjük a Slott-féle Pókembert!

Megjegyzések