Ami nem öl meg, az megerősít - DCNK #39 - Flash: Zsiványok Háborúja

A DCNK sorozat második Flash kötete Geoff Johns (Doomsday Clock, Batman: Föld-1, DCNK #31) 5 éves run-ját lezáró 6 részes történetet közli, a Zsiványok Háborúját (Rogue War) 2005-ből. A sztori Flash ellenségei közül rengeteget felvonultat, és egy hatalmas csihi-puhit követően egy megnyugtató befejezéssel tesz pontot az "i" betűre.
A történetben a különféle válogatott gonosztevőkből verbuválódott Zsiványok nevezetű csapat, és az ellenpólusként létrejött jó útra tért bűnözőkből álló csapat viszályának és csapaton belüli ellentéteinek lehetünk szemtanúi, mely események láncolata végülis Flash magánéletébe torkollnak. Howard Porter rajzoló remekül veszi a sokszereplős eseményeket, és mindenféle zsúfoltság érzet nélkül kíséri végig a sztorit a mainstream és lendületes rajzaival. A történetek első oldalain levő közeli arcképek pedig egyfajta keretet adtak és érdekes hangulatot kölcsönöztek a történetvezetésnek, valamint a sok kisebb képkocka után kis felüdüléssel szolgáltak ezek a nagyobb képek.
Az első három rész számomra nem adott valami sokat, jó pár nagy csatán kívül nem nagyon kapunk semmit; a Zsiványok az új Bumeráng halott apját keresve először a másik, úgymond "jó" gonosztevőkkel csapnak össze, majd a csapaton belül is ellentét kerekedik, végül meg már teljesen összekuszálódnak a dolgok. A történet további részében ismét a harcon van a hangsúly, ami egy idő után már kissé vontatottá vált, ami eléggé feldobta, az Reverse Flash (Fordított Flash-re fordítva, amivel még barátkoznom kell) megjelenése, mely végül Flash-ra irányította a teljes figyelmünket. Zolomon és Thawne ördögi terve iszonyú kegyetlennek hat, és a végkifejlet felé haladva folyamatosan érezhetjük, hogy mekkora tétje van az eseményeknek, illetve már-már mi is érezzük azt a fájdalmat, amit Flash-nek kell elviselnie.
Érződik a rengeteg szereplő, és nagy volumenű események miatt, hogy ez egy korszakot lezáró történet, és ezáltal az előzmények bővebb ismeretében biztos vagyok benne, hogy ez a befejezés is jobban tetszett volna. A Reverse Flash(ek) megjelenése, és a sztori végén levő erős érzelmi töltet azonban felhúzta a történetet, ha már az elejét kicsit laposnak és semmitmondónak találtam. A befejezés pedig - happy end lévén - nyugodt érzetekkel búcsúzik el az olvasótól, ami rendben is van, de nem mindig a legegyértelműbb, legvidámabb befejezések azok, amik egy nagy horderejű történethez passzolnak. Kommersz szuperhősös képregény lévén azonban annyira nem meglepő, de hát na. Szomorúan is lehet vége valaminek, de ez nem az a sztori.

A szuper rajzok, és az erős végjáték miatt olyan közepes, és jó között mozog nálam ez a kötet.


Megjegyzések