East End védelmezője - DCNK #36 - Macskanő: Macskanő nyomában

A DCNK sorozat második Macskanő kötete a 36. részben kapott helyet, időrendben pedig nem sokkal az előző sztori, a Selina nagy dobása c. történet után játszódik. Selina új célokkal tér vissza Gotham hírhedt East End negyedébe, és célja ezúttal nem a lopás és pénzszerzés, sokkal inkább a városrész lakóinak védelme. Célja, hogy segítsen azokon, akik nem tudnak magukon, és akiket a többi ember ilyen-olyan oknál fogva semmibe vesz. A kötet a vastagabbak közé tartozik, ugyanis két 4 részes sztorit tartalmaz Ed Brubaker tollából, a szokásos könyv végi "retro" füzet mellett.
 Az első történetben egy rejtélyes sorozatgyilkos szedi áldozatait - többnyire prostituáltakat - az East End-en, amit Selina nem tűr szó nélkül, és nyomozni kezd a figura után. Érdekes szerepváltást mutat be a történet, amit Selina maga is furcsáll; már nem csupán elvenni akar, hanem segíteni akar az embereken. A sztori hozza a sötét, rideg, detektíves történetek hangulatát, apró noir beütéssel, és Darwyn Cooke mesteri rajzaival. Bár a rajzok inkább a rajzfilmes vonal felé húznak, a történet mégis inkább a realitás felé húz témáját tekintve. Az egyszerű, színátmenetet mellőző, pop-art-ra hajazó rajzok több esetben a mozivászon hangulatát idézik meg, főként a sok kis panelt tartalmazó oldalak, melyek nagyszerűen jelenítik meg a mozgásfázisokat, és már-már a mozgókép hatását idézi. Fontos különbség a képregények és a filmek között, hogy míg az utóbbi a mozgás adott jeleneten belüli összes fázisát megmutatja kihagyás nélkül (kivétel ez alól az ugróvágás például Godard filmjeiben), a képregények csak bizonyos momentumokat emelnek ki az adott mozdulatokból. Többre nem is lenne hely, és ilyen szempontból felesleges is lenne megmutatni minden apró mozdulatot. Cooke sokpaneles használata azonban mesterien képez hidat mozgókép és képregény között.
A gyilkos kiléte számomra csalódás volt, és a realista hangulattal teljesen szembement az egész ötlet, de annyi biztos, hogy nem számítottam ilyen végkifejletre, és a maga módján ötletes is volt.
A második történet rajzstílusa sem áll távolt Cooke munkásságától; a színek ugyanúgy stilizáltak, a karakterek megformáltsága azonban több részletet ábrázol, és kicsit közelebb van a mainstream képregényes stílushoz. A sztoriban Selina régi barátja és sorstársa, Holly lesz Macskanő új "beépített embere", aki az utcáról szállítja neki az információkat a bűnözőkről. Egy különös rendőrgyilkosság után azonban elég nagy kalamajkába kerül, és Macskanőn, valamint nyomozó barátján, Slam Bradley-n a sor, hogy kihúzzák a slamasztikából.
A sztori hozza a koszos, mocskos, korrupcióval teli vérbeli Gotham-i történetek hangulatát, és ismét a realistább, nyomozós vonal kerül előtérbe. Egészen a végkifejletig igazán érdekfeszítő a történet, és bár a vége nem igazán sikerül a legjobbra, összességében ez is egy szuper krimi stílusú darab lett. Holly és Karon kapcsolatát pedig kifejezetten diszkréten, és óvatosan mutatja meg, kicsit sem kirívó módon.
Az utóbbi időben megjelent DCNK kötetek közül egyértelműen kimagaslik ez a kötet, mind rajzok, mind történet terén eléggé érdekfeszítő és minőségi darab lett. Mindkét történet megállja a helyét a gyűjteményben, és egy pillanatra sem laposak, végig izgalmasan haladnak előre az események.
Catwoman rulez! Meeeoooow!

Megjegyzések