Gyűlöletre nevelve - Darth Maul

A Star Wars: Baljós Árnyak mozifilm egyik legmarkánsabb gonosza kétség kívül nem más, mint Darth Maul. A film végén levő, mára már ikonikus csata valószínűleg sokakban nyomott hagyott, csakúgy mint az SW Univerzumban; ez a különös és titokzatos figura csak úgy a semmiből, mindenféle háttértörténet nélkül bújt elő a sötétből. Egyedi és egyben hátborzongató kinézete, valamint a titokzatossága az, ami az igazi ízét adja ennek a karakternek. Joggal gondolhatjuk azt, hogy érdemes lenne vele többet foglalkozni, mind a képregények, mind a filmek terén, ha már a Solo filmben is felbukkant. A Marvel kiadó újhullámos Star Wars képregényeinek csarnokába tavaly nyert bebocsátást a karakter egy önálló sorozattal, amit idén már olvashatunk is magyarul, hála a Szukits kiadónak. Magyarul eddig még nem bukkant fel a figura önálló történetben, a régi Semic-es sorozatban azonban olvasható egy történet a szereplésével, még a Dark Horse-os vonulatból.
 Az öt részes, Cullen Bunn (Deadpool Kills the...) által írt történet legnagyobb sajnálatomra nem a karakter eddig homályos eredettörténetére helyezte a hangsúlyt, hanem még a bujkálás időszakában levő egyik kalandjára. Időrendben természetesen a Baljós Árnyak előtt járunk; Maul nyughatatlan, szeretne végre kilépni a fényre és nyíltan szembeszállni a Jedikkel, amit mestere, Sidious még nem engedélyez neki. Kap azonban tőle egy másik feladatot, mely remek apropót nyújt számára, hogy kalandozzon kicsit, és szembekerüljön egy Jedivel, akit minden áron szeretne megölni. A történetet Maul monológjai hivatottak színezni, azonban neki korántsem állnak jól ezek az akció közben gondolatok, mint mondjuk Marv-nak a Sin City-ből: próbál minél komolyabban, meghatározóbban "gondolkodni", de ez csak önismétlésbe és komolyanvehetetlenségbe torkkollik, pláne a szóbeli megnyilvánulásaival együtt, amiktől végképp komolytalan lesz a figura.
A számomra eddig Darth Maul-ról kialakult kép nem volt összeegyeztethető az ebben a kötetben levő karakterábrázolással. Bunn mintha nem tudna mit kezdeni a karakterrel, bár igyekszik azt a gondolatai révén egy vérszomjas és veszélyes figurának beállítani, amit a helyenként bizonytalan cselekedetei, és furcsa belső vívódásai (át kéne állítani a Jedit a Sith oldalra) nehezítenek meg. A végső csata azonban kifejezetten izgalmasra, és fordulatosra sikeredett, a feszültség ügyesen ki lett maxolva egy nem annyira váratlan befejezéshez. 

Luke Ross rajzai üde színfoltjai voltak a kötetnek, gond nélkül ábrázolta a különféle lényeket és helyszíneket, valamint az arckifejezések megjelenítései is érzékletesre sikeredtek. Amit bánok, hogy a karakter eredetét csak nagyon kicsit feszegette a kötet, mindössze egy-két említés útján, de ennél azért többet érdemelne. Kicsit úgy érzem, mintha mindenképp akartak volna egy Maul minit, de különösebb ötletük nem volt a karakterrel, és jogosan gondolták, hogy a neve miatt úgyis biztos siker lesz.

Mindent egybevéve, tudtam szórakozni olvasás közben, melyhez hozzájárultak a rajzok, és a címszereplő iránti érdeklődésem. Kíváncsi vagyok, hogy fognak-e még foglalkozni a karakterrel a képregények berkein belül, úgy gondolom lenne itt még miről mesélni.

Megjegyzések