Állandóan mozgásban - NMK #15 - Vasember: Az öt rémálom

A Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény 15. kötete egy nem olyan régen, az első Vasember mozifilm után jelent meg 2008-ban, ezzel elindítva az alapító Busszúangyal ötödik saját sorozatát. A 6 (+1) részes történet az Öt rémálom (Five Nightmares) címet viseli, és időrendben a Polgárháború eseményei után játszódik. Vasember ezt megelőző v4-es szériája, mely az Extremis történettel indul, szintén debütált már magyarul, és a Hachette kiadó megjelenési tervezetében is szerepel, hogy újra kiadják.
Azért is tartottam fontosnak megemlíteni, hogy a sztori a Polgárháború után játszódik, mivel Tony-nak a SHIELD igazgatójaként a szuperhumán regisztrációs törvény betartatása miatt nem épp a legrózsásabb a kapcsolata sok korábbi szuperhősbarátjával. Ez a feszültség ebben a kötetben is alá van húzva, például Thor szereplésénél (mely konfliktus jelen sorozat Thor: Újjászületés kötetében is hangsúlyos), vagy Pókember feltűnésénél, ezzel igazán érdekes helyzetet teremtve, főleg az utóbbi karakter esetében. 

A történet azt a dilemmát állítja középpontba, ami Tony esetén különösen kényes téma; mi lesz akkor, ha a saját csúcstechnológiánkat akarják felhasználni nem éppen nemes célra, például terrorcselekvések végrehajtására. Így első blikkre tipikusan Vasember-ellenfélnek hangzik ez a különös figura, aki csúcsminőségű Stark-kütyüket felhasználva igyekszik borsot törni hősünk orra alá.
Az ellenfél karaktere és motivációja teljesen elfogadható, a beteges mániákussága valamint találékonysága pedig végig fenntartotta a feszültséget az amúgy elég tartalmasra sikeredett kötetben. Sok és informatív párbeszéd, látványos akciójelenetek, nemzetközi ügyek, és a Stark Vállalat jövőjének megmentése az, ami a történetet leginkább jellemzi. Salvador Larroca rajzai tökéletesen passzolnak a Vasember-sztorik illusztrálásához, és a színezésnek köszönhetően igazi élethű hatást keltenek rajzai. Az egyetlen kivetnivalót Peter Parker ábrázolásmódjában láttam, mivel köszönőviszonyban nem volt azzal, ahogy őt szokták ábrázolni, valahogy nem volt elég "Peter-ös".

Mindent egybevéve végig szórakoztam a kötet olvasása közben, igazi vérbeli és profi módon sikerült elkapnia Matt Fraction-nek a Vasember sztorik hangulatát. A nagy finálé egyszerűségében és hirtelenségében kicsit csalódtam, de ezt el tudom engedni a rengeteg pozitívum miatt.

Megjegyzések