"Kicsi vagyok én, majd megnövök én..." - A Hangya és a Darázs (spoilermentes kritika)

A Marvel minden idők legnagyobb volumenű filmje, a Végtelen Háború után nem kellett sokat várni a következő MCU filmig; a 2015-ös Hangya című film után most itt van annak folytatása, Darázzsal kiegészítve. Történetünk elején a Polgárháborúban Amerika Kapitány oldalán való németországi összetűzés miatt Scott Lang (vagyis a Hangya, alias Paul Rudd) háziőrizetét tölti, és néhány napig még nem hagyhatja el lakhelyét, különben bevarrják hosszabb időre. Igen ám, de Hank Pym (Michael Douglas), és lánya, Hope (Evangeline Lilly), épp most jutottak el oda, hogy a kvantumvilághoz közelebb jussanak, és esetlegesen visszahozhassák a rég eltűnt feleséget, Janet-et (Michelle Pfeiffer). Mivel Scott sikeresen kijutott onnan, és átvészelt a szubatomi létet, egy "látomást" követően Pym-ék felkeresik, hogy együtt hajtsák végre a mentőakciót, és hozzák vissza Janet édesanyját. Igen ám, de nem csak nekik van szüksége a kvantumvilág adta lehetőségekre, így egy titokzatos ellenséggel is számolniuk kell.
Az első részben szerettem, hogy végtelenül laza, vicces, és rendkívül szórakoztató volt, Scott karaktere pedig eléggé el volt találva. Az új filmben  készítők méginkább kreatívabbra vették a dolgokat, és az első részben bemutatott immáron ismerős karakterekkel operálva egy teljesen okés, az első részt is túlszárnyaló folytatást sikerült összehozniuk. A kicsinyítés-nagyobbítás lehetőségeinek még okosabb kihasználása egy igazán egyedi hangulatot kölcsönöz a filmnek, tele jobbnál jobb poénokkal és helyzetkomikumokkal. Scott három társa ismét feldobja a hangulatot, és az új ellenség karaktere is rejteget meglepetéseket. Bár azt ki kell emelnem, hogy ez a bizonyos bájos gonosztevő (Hannah John-Kamen) cseppet sem rendelkezik ijesztő külsővel (nagyon óvatosan fogalmazva), és a helyzetéből adódóan sem tudjuk őt elítélni tettei miatt.
Egy percre sincs megállás, végig pörög a film, látványos harc és üldözési jelenetek vezetnek el a film fináléjához, ami szerencsére kikerülte a túlzott happy end-et, ezzel méltó lezárást biztosítva ennek a fergeteges résznek. Az első bónuszjelenet azonban visszaránt minket a valóságba, és könyörtelenül a képünkbe tolja a Végtelen Háború hatását, csak hogy mégjobban várhassuk a jövőre érkező új epizódot. Részemről ez a film egy nagy csillagos ötöst érdemel, és azt kívánom, hogy ezt még sok Marvel film folytatásáról el lehessen mondani. Így kell összehozni egy ütős második részt. 5/5

Megjegyzések