Kietlen jövő - Peter Parker Pókember #39

A Klónsztori tovább dübörög a PPP 39. számában; ismét feltűnik sok új szereplő Pókember múltjából és jelenéből, illetve jó sok konfliktusba keveredik hősünk a hatalmas káoszban. Direkt írtam konfliktust, és nem harcot, ugyanis a csetepaték többsége nem redukálható le fekete-fehérre, az ellenség és jótevő több karakter esetében is folyamatos és bonyolult konfliktusban áll egymással (például Kaine, de Traveller is beleesik ebbe a kategóriába halványan). Az eddigi viszonyrendszereket rendesen felforgatja ez a korszak, Peter életének szereplői csak úgy jönnek és mennek, időt sem hagyva arra, hogy hősünk akár egy pillanatra is megpihenhessen.
Az egyik olyan karakter, akinek visszatéréséhez Peter már rendesen hozzáedződik, az Gwen Stacy; Miles Warren klónjával folytatott idilli életére azonban csak kevés ideig tér ki a sztori, amit sajnáltam, mert kifejezetten érdekesnek ígérkezett ez a roppant különös frigy. De mint ahogy említettem, ez az éra (sajnos) nem igazán szeret elidőzni, és bővebben fejtegetni bizonyos aspektusokat, inkább nagyon sok mindenbe belekap a folytonosság kedvéért. A párbeszédeket néhol kicsit unalmasnak éreztem, főleg amikor sokadjára is ugyanazokat a dilemmákat ismétlik meg a karakterek a saját kis gondolatbuborékjaikban. Persze, sok minden történik, amik újra előjönnek, de a történetírás szempontjából a gondolatok ismétlődése kissé egyhangúvá is teheti a történetet, amit ennél a résznél éreztem. Nyilván úgy más élmény lehetett, mikor külön füzetekben jött ki miden rész, és eltelt egy kis idő az olvasás között, de a gyűjteményes kötetekben ezek a dolgok bizony előtérbe kerülnek.
Traveller karakterét nem igazán tudtam hova tenni eddig a Klónsztoriban, a mostani szereplése is elég furára és semmitmondóra sikeredett. A semmiből csak úgy meg akarja semmisíttetni az egész várost, csak hogy Pókembert "tesztelje". Értjük, hogy nincs jobb dolga, de ez a karakter így a Klónsztori közepén kicsit indokolatlan számomra. A végkifejlet pedig a felvezetéshez képest elment a túlegyszerűsítő irányba.
Kaine karaktere különösen érdekes volt ezen éra kezdetén, ám mostanra sajnos elért oda, hogy saját magának is ellent mondjon. Nem szabad ugye megfeledkezni testi (és idegi) állapotának folyamatos romlásáról, de a kezdeti motivációja mostanra sajnos teljesen elhalványulni látszik, és szinte már csak egy-két tökös akciójeleneteknél vetik be a figurát, ahol szokás szerint nem jut tovább a céltalan fenyegetőzésen kívül. Vagyis egy célja mégis van, de azért képes lenne Peternek is ártani... holott Reilly-t pont Peter védelme érdekében akarja kivonni a játékból. Érdekes.

A logikátlanságokat és zavaró tényezőket figyelembe véve még mindig tetszetős a Klónsztori, és várjuk a további részeket. Bízom abban, hogy sikerül feljönnie a történetnek, és jó dolgok fognak még itt történni a korszak berkein belül. A következő nem is olyan sokára, a nyári képregénybörzén fog debütálni, az új díszdobozzal együtt.

Megjegyzések