Nick Fury magánakciója - NMK #14 - Titkos Háború

Az NMK soron következő, előfizetőknek már kiküldött, az újságosoknál csütörtökön megjelenő 14. kötete Brian Michael Bendis Titkos Háború című történetét tartalmazza. A félreértések elkerülése véget fontos hozzátenni, hogy ez nem a Semic kiadó által megjelentetett történet (az is jönni fog idővel), hanem egy 2004 és 2005 között megjelent, 5 részes minisorozat, a sorozat gerincképét festő Gabrielle Dell'Otto gyönyörű munkáival. Időrendbe kicsit nehézkes belőni, hogy pontosan hol is játszódik, de ami biztos, hogy a Bosszú Angyalai: Káosz után, és a Az Új Bosszú Angyalai: Kitörés előtt. A kötet korábban már megjelent a Kingpin kiadó által, ám akinek megvan már a régi kiadás, az is kap valami újat, például SHIELD naplóbejegyzések formájában olyan kihallgatásokról és beszélgetésekről, amik hozzáadnak a történet élvezhetőségéhez.
A történetet Bendis stílusát markánsan jellemző múlt és jelen összjátéka bontakoztatja ki, ami jelen esetben kifejezetten az előnyére vált a sztorinak. Nick Fury tudomást szerez arról, hogy külföldről titokban amerikai szuperbűnözőket pénzelnek a Pléhsuszteren keresztül, és amikor ezt az információt megosztja az elnökkel, óva intik attól, hogy folytassa a nyomozást az ügyben. Nem meglepő módon Fury nem hagyja annyiban az esetet, és nem hivatalos úton mindenáron szeretné megvédeni hazáját a jövőbeni esetleges terrorcselekményektől. Szervez egy szuperhősökből álló csapatot köztük Pókemberrel, Rozsomákkal, Fenegyerekkel, és Amerika Kapitánnyal többek között, hogy az ő segítségükkel tegyen pontot az ügy végére.

Dell'Otto mesteri festményei a maguk sötét, realisztikus, ám de mégis egyéni stílusjegyeket tartalmazó voltukkal kiválóan adják vissza a történet borongós, nyomasztó hangulatát. A titkos hadműveletet ábrázoló flashback képsorok, és a jelen képei is eléggé ütősre sikeredtek, több helyen is el lehet időzni a képek nézegetésével. A remek színezéshez a fehér szín használata is sokat hozzátesz, és a realisztikusabb vonalat erősíti; például Fenegyerek ruháján, vagy a más emberek arcán levő fényhatás az, ami megtölti a rajzokat élettel.
A történet kifejezetten olvastatja magát, és nehéz letenni anélkül, hogy az olvasás végére ne érnénk egy szuszra. Bendis jól alkalmazza a késleltetés technikáját, és a történet magvát adó múltbeli csetepaté részletei csak apránként derülnek ki, szépen fokozatosan. Maga az esemény brutalitását a szuperhősök emlékeivel való babrálás csak tetőzi, és ilyen szinten teljesen érthető volt Rozsomák heves reakciója a kötet végén. Utóbbi aspektus amúgy csak nagyon vázlatosan volt kifejtve, ennél egy kicsit azért nagyobb magyarázatot vártam arra, hogy miként távolította el a hősök egyes emlékeit Fury.

Mindenesetre az alapötlet, és maga a fősodor is kreatívan van kivitelezve, és a lezárás is ügyesen meg lett oldva. Az új karakter, Daisy Johnson (Quake) felbukkanása miatt is jelentős ez a történet, és bár logikailag találni benne buktatókat (a hősök rögtön beleegyeznek az akcióba, emlékezetvesztés), kiváló írói készségekre vall. Mindig is tetszettek a mocskos politikai játszmákkal, és érdekekkel átitatott történetek, ahol nincs más mód a megoldásra, csak a titkos bevetés. 
Az eddigi kötetek közül egyértelműen benne van ez a történet a legjobbak között, nem csak a rajzok, hanem az izgalmas, magával ragadó történet miatt is. A "Titkos" szó a szó legszorosabb értelmében titkos, így a cím is találó, és egyben utalás a klasszikus (Secret Wars) történetre.

Megjegyzések