Földi pokol - Hellspawn: Pokolivadék-gyűjtemény 2. kötet

A Pokolivadék-gyűjtemény 2. kötetének megjelenésével már teljes egészében olvasható magyarul az egyedi hangvételű 16 részes Hellspawn sorozat. Az Infinity kiadónak köszönhetően már a régi magyar kiadást is túlléptük a Kezdetek-sorozattal, jövőre pedig újabb kiegészítő történetek fognak megjelenni Al Simmons háza tájáról. Egy szó mint száz, egyértelmű, hogy sose volt még ilyen jó a helyzet Spawn kiadások terén kis hazánkban.
Ezen kötet az előzőhöz hasonlóan hátborzongató és elvont módon tálalta fel a Spawn-nal zajló különös eseményeket, ám az első kötet ismeretében az olvasó már kevésbé fogja elveszettnek érezni magát olvasás közben. Annyit talán érdemes megjegyezni, hogy a Kezdetekhez képest ez a sorozat időrendben kicsit előrébb jár, így apróbb spoilerek előfordulhatnak, de ezek egyáltalán nem fognak rontani a másik sorozat olvasási élményén sem. Jelen kötetünk két ikonikus ellenfele az ember-majom Cy-Gor, és a pokol szülötte, Hel, aki igencsak megkavarja a dolgokat Al körül.

A hatalmas gorillával zajló csata a maga brutalitásával még a Spawn világon belül is egyedülálló, ennél jobban talán nem is lehetne megtépázni a Pokolivadékot, mint ahogy Cy-Gor tette. A képi világ ezúttal azonban kicsit tompít az események explicit jellegén, ám amikor  a harc után megjelenik Spawn torzója, garantáltan végigfut az ember hátán a hideg a kép láttán.
Spawn és Hel pillanatnyi szövetségének története remekül jellemzi a kötet hangulatát; szinte már álomszerű az az eseménysorozat, amit a különös teremtmény Spawn félrevezetésével elindít, ugyanakkor azt a morális dilemmát felveti, hogyha Spawn hirtelen ekkora hatalomhoz jutna, valóban kihasználná-e helyzetét, és szembemenne eddig küldetésével. Hisz pont azt szeretjük Al Simmons-ban, és pont ettől is lesz egy egyedülálló karakter, hogy bár a pokol teremtménye, a szíve helyén van, és igyekszik saját teremtője, és az egész pokol ellen fellépni. Steve Niles történetének a vége viszonylag pozitív lezárással engedi el a kezünket, ám kicsit szemérmetlen módon, ugyanis olvasnánk egyből tovább azt a fránya folytatást (már ha létezne ilyen).

A két Hellspawn-kötet a maga sötét és elképesztően kifinomult képi világával, illetve az ehhez kiválóan passzoló, brutál történeteivel egy igen egyedi színfoltja az eddigi hazai Spawn-kínálatnak. 
"A Pokolivadék döbbenten áll. Csak egészen kicsit van összezavarodva. Látomásaiban már látta ezt a világot. New York és a világ átalakult egy földi pokollá. Az Apokalipszis látomása. Furcsa és idegen. Az épületek mintha puszta ideg és lélegző láva lennének. Az utcák szélesek és elhagyatottak. Az ég sárga. Narancs és vörös. Az emberfélék meztelenül kúsznak az utcán, és lekuporodnak egy sarokban... ...démonok, csontok és emberi szervek kupacai mellett ücsörögnek. Egy eleven rémálom. A fájdalom világa."

Megjegyzések