Tű a szénakazalban - Keresés (spoilermentes kritika)

Aneesh Chaganty nagyot robbantott legújabb rendezésével, a Keresés (Searching) címre keresztelt thriller filmjével. Az alapsztori szerint David (John Cho) 16 éves lányának, Margot-nak (Michelle La) egy csütörtök esti éjszakába nyúló tanulás során nyoma veszik, és másnap hidegzuhanyként éri főszereplőnket a sokk, hogy lánya eltűnt. Ekkor döbben csak rá, hogy hiába a több ezernyi digitális fotó és videó, mégsem igazán ismeri saját gyermekét; szabadidejében mit csinál, vannak-e barátai, és úgy általában, milyen is ő igazából. Ez így eddig egy átlagos, "ilyet már többször láttunk" kaliberű filmnek tűnhet, viszont a filmnyelv egyedisége ezt sikeresen elfeledteti velünk. A kizárólag webkamerás, TV híradós és egyéb felvételeken zajló képi világ bátran veti bele magát ebbe a nagyon "mai" ábrázolásmódba. A filmtörténetben persze láttunk már részben hasonló próbálkozásokat, ott van például a Hardcore Henry kizárólag go-pro kamerával felvett képi világa (a producere egyébként ennek a filmnek is ugyanaz), az Ismerős törlése (Unfriended) című 2014-es horrorfilm pedig szintén webkamerás felvételekkel operál. De említhetnénk akár a Paranormal Activities szériát is, ahol a valósághoz való közelebb lépés szintén a szereplők által felvett kézikamerás felvételeken, és otthoni kamerákon keresztül történik.
Elég-e a technika ahhoz, hogy átélhetőbbé tegye a filmet, és nagyobb feszültséget gerjesszen, mintha normál felvételeket látnánk? A válasz egyértelműen igen, ugyanis az apa heves érzelmi reakciói a webkamerás felvételeken, illetve az apró nyomok folyamatos csepegtetése végül egy olyan végkifejlet felé sodorja a filmet, melynek már szinte mi, a Nézők is részesei vegyünk. Együtt érzünk David kiszolgáltatottságával és elszántságával, hogy mielőbb fény derüljön a látszólag lehetetlennek tűnő esetre. Explicit és kifejezetten erőszakos képsorok nélkül is képes elérni a film, hogy kirázzon minket a hideg és a folyamatos csavaroknak köszönhetően jól megdöbbenjünk. A látszat azonban néha csal, és még a legegyértelműbb nyom is félrevezető lehet, amit a film okosan ki is használ. Egy idő után már bárkiben ellenséget lát az ember, ha a saját lánya eltűnéséről van szó, pláne ha valakire még apró nyomok is utalnak.
A modern filmnyelv miatt a film képes túllépni önmagán, és az egyszerű történetet úgy előadni, ahogyan talán még nem láttuk. Arról, hogy a vége happy end, vagy sem, a spoilermentesség elve miatt nem kívánok nyilatkozni, annyi viszont talán elég lesz, hogy teljes mértékben meg voltam elégedve a konklúzióval. Az érzelmi csúcspont nem is a legvégén, hanem inkább az utolsó döbbenetes csavarnál volt, aminél valószínűleg nem csak nekem akadt el a lélegzetem a moziteremben. Egy szó, mint száz, a Keresés egy olyan film, amire érdemes lesz emlékezni a jövőben, illetve bátran ajánlani az okosan összerakott, és minden szálat elvarró thrillerek kedvelőinek. 9/10

Megjegyzések