"A Zöld Szikla megment minket!" - NMK #20 - Hulk Világa 2. rész

A Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény 20. kötete, melyben a Hulk Világa történet befejezése olvasható, véget ér az egyik legemlékezetesebb Hulk történet. A sztori nem csak azért különleges, mert egy teljesen más közegben mutatja be a karaktert, hanem mert mesteri fokon tárja elénk Hulk lényegét. A dühön, haragon, pusztításon túl Banner második fele is ugyanarra vágyik, mint az átlagos emberek; szeretetre, biztonságra, és állandóságra. A Sakaar bolygón töltött ideje egy remek alkalom volt arra, hogy az olvasók ne feltétlenül ugyanúgy nézzenek erre a karakterre, mint azelőtt, hanem némiképp közelebb kerüljünk mi magunk is Hulk megértéséhez. A végkifejlet tragikus volta pedig igazán kegyetlenül vet véget Hulk egyik, ha nem a legjelentősebb fénykorának.
A történetből nagyon kis részben merítő Thor: Ragnarök film sajnos nem fektetett kellő figyelmet Hulk karakterére, holott ahogy ebben a két kötetben is láthatjuk, simán megérdemelt volna egy egész estés mozifilmet, gyönyörű látványvilággal megspékelve. A két kötetes, összesen 14 részes történetben Greg Pak igazán ki tudta bontakoztatni képzelőerejét, hogy a kegyetlen, elnyomáson alapuló autoriter rendszerű Sakaar bolygón szelídítse meg Hulkot, és mutassa be egy kicsit más, az olvasók számára eddig ismeretlen oldaláról. A fontosabb mellékszereplők, valamint maga a bolygó struktúrájának részletes bemutatása egy komplex, és kifejezetten ígéretes kontextust teremtett ennek a történetnek, melynek utolsó részét olvasva valószínűleg mindenkin úrrá lesz a "De kár, hogy máris vége lett!"-érzés. A Hulk Világa tipikusan az a történet, ahol nem elég a 14 rész, ellentétben mondjuk a Totális Vérontással. 

Való igaz, a történet folytatása, a Hulk Világháború is közlésre kerül a sorozat berkein belül, de így, ebben a formában, ennyi lett volna Hulk Sakaar bolygón való uralkodása. A kötet felénél megnyert csata után azonban a hőn áhított béke, Hulk uralkodása nagy sajnálatomra vajmi kevés ideig tart, a történet végén pedig kifejezetten azt éreztem, hogy sietősen lett lezárva ez a nagyszerű eposz. Pak kiválóan rávilágított arra, hogy Hulkból mennyire lelkiismeretes és önfeláldozó uralkodó válhat hasonló körülmények között, a saját energiáiból a Tüskéket tápláló, trónon ülő Hulk ábrázolása pedig kétszer aláhúzta utóbbi állításomat.
 A történet tragikus volta, és úgy önmagában ez az egész eposz kiváló metaforája az életünkben lezajló állandó változásoknak és újrarendeződéseknek. Nyilván mindannyian éreztük már úgy magunkat egy hirtelen jött siker, vagy szerelmi kapcsolat miatt, mintha miénk lenne az egész világ, és túl szép lenne az, ami velünk történik. Az élet azonban folyamatos változás, így a legboldogabb pillanataink sem tarthatnak örökké, ahogy Hulk szinte mesébe illő királlyá válása, és társra találása is hamar szertefoszlik. Egy szó mint száz, a történet a maga direkt jelentésén és üzenetén túl sokkal mélyebb emberi érzelmeket és sorsokat tükröz, melyek kapcsán Hulk sanyarú sorsával és dühével is könnyebben azonosulni tudunk.
A változatos karakterek, nagy harcok, a különös bolygó és a látványvilág mind hozzájárul ahhoz, hogy mennyire komplexen és kreatívan kaptuk kézhez ezt a történetet. Néhány év után másodjára olvasva is legalább olyan élvezetes volt olvasni, mint elsőre, ha nem jobban. A végét leszámítva egyáltalán nem sietős, mindenre hagy elég időt, és szépen fokozatosan tárja elénk Hulk jellemfejlődését, a legvégére pedig annyira sikerül együttérezni a karakter veszteségeivel, hogy alig várjuk a folytatást, melyben szétrúgja a hátsóját a Föld azon hőseinek, akik száműzték őt.

"Világtörőnek hívja magát... mert tudja, hogy egy nap a haragja elégeti ezt a bolygót. De ma... Ma a bolygó égeti el őt. A csontjáig leégeti. De ezt nem fogja hagyni. Ma a Világtörő helyrehozza a világot."


Megjegyzések