Önzetlen döntések - Spawn: Kezdetek 8. kötet

Spawn karakterét illetően magával ragadó az a kettősség, ami ezt a különös teremtményt igazán érdekessé teszi az olvasó számára; bár rendeltetésszerűen a Pokol hadseregét kell, hogy gyarapítsa, mégis folyamatosan dacol végzetével, ezzel reményt adva bárkinek, aki sanyarú sorsát végigkíséri, és a történetekben találkozik vele. Kicsit szabadabban értelmezve saját életünkre is rávetíthető ez a kettősség és önellentmondás, hisz legyünk bármennyire mélyen, vagy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben, mindig van esélyünk arra, hogy dacoljunk vélt, vagy valós sorsunkkal és kiálljunk magunkért. Mindig van mód arra, hogy felálljunk, csakis az akaraton múlik. Al Simmons, más néven Spawn az a karakter, akinek bár sorsa már megpecsételődött, mégis ott van a remény egy jobb életút és irány felé, melyre a jelen kötet végén levő önzetlen tette az egyik legjobb példa. Lehet, hogy kegyetlen és hátborzongató az, ahogyan a visszatérése óta él, de mégiscsak az általa helyesnek vélt értékek iránti elkötelezettség az, ami egy remek és egyedi képregényhőssé teszi Todd McFarlane kultikus figuráját. Kiáll az elesettekért, az igazságért, és nem fogadja el "teremtője" döntéseit vele kapcsolatban. Szembeszegül az autoriter hatalommal, mely beletaszította őt ebbe a nem éppen hálás helyzetbe.
A Spawn sorozat 45-50. számát tartalmazó, 8. Kezdetek kötetben felbukkanó másik nehéz sorsú egyén, Tremor is hasonló cipőben jár némileg. Hiába a hátborzongató, szörnyszerű kinézet, mégis az a vágy hajtja, hogy bátyját mentse meg, ha már családját nem tudta. Ezen karakter esetében is markáns az a kettősség, ami a külső-belső ellentétből fakad; kegyetlen, brutális, kinézete egyenesen hátborzongató, de mégis az igazságért próbál kiállni, és megbüntetni a maffiavezért, aki elvette tőle családját. A bosszúvágy megannyi érdekes karakter mozgatórugója nem csak a képregények terén (Megtorló), de a filmművészetben egyaránt, például a western műfajon belül. Ezen logika mentén haladva az ijesztő, szörnyszerű kinézet akár az addig megszokott emberi lét elvesztésének metaforájaként is értelmezhető, egyfajta szimbólumaként annak a megfosztottságnak, amiben a címszereplő karakterrel együtt osztozik. Kitaszítottak, akik a legreménytelenebb helyzetben is az igazságot kutatják.
A Spawn felé baktató emberfeletti képességekkel rendelkező, kiborg majom, Cy-Gor hosszas menetelése ad egyfajta aranyosan komolyanvehetetlen mellékszálat az eseményekhez, hisz már az előző kötetben is nyomon követhettük, ahogy 1-1 oldalanként egyre közelebb kerül céljához, Simmons-hoz. A nagy összecsapásra azonban még várni kell, de aki türelmetlen, az mindenképp olvassa el a Hellspawn köteteket, ha eddig még nem tette. Greg Capullo és Tony Daniel rajzai kiválóan viszik tovább a McFarlane által elindított egységes képi világot, és mind stílusban, mind kompozícióban, plánok terén illeszkedik a korábbi kötetekben megkezdett vonalhoz. Nyilván vannak apró stílusbeli eltérések, de az egységes tusnak, és az első kötettől kezdve megszokott gyönyörű színeknek köszönhetően továbbra is ünnep a szemnek ezeket a sztorikat olvasni.
A kötet elején Sam nyomozó, illetve a végén Spawn önzetlen tette ad egyfajta keretet a kötetnek, mely megannyi érdekes momentummal szolgál ezúttal is; a különös figurával, Coggal való párbeszédek, Spawn fejlődése, Terry betegsége, Wynn mesterkedései, Tremor akciója.  Utóbbiak mind hozzájárulnak ahhoz, hogy működjön ez a 90-es évek képregényeinek minden szépségét és báját felvonultató sorozat, a maga stílusos és egyedi rajzaival, illetve sajátos történetvezetésével.



Megjegyzések