Pókból sosem elég - Pókember: Irány a Pókverzum! (kritika)

A képregények kifejezetten stabil alapot biztosítanak a filmeknek; egy sikeres ötlet vászonra vitele, egy-két újdonsággal megspékelve a tökéletes recept egy jó képregényfilmhez. Legalábbis a legtöbb esetben. A Marvel nagy horderejű eseményei, mint a Polgárháború, vagy a Végtelen Hatalom, mind bizonyították a vásznon is rátermettségüket, még ha a történet alapját adó forráshoz csak az alapötlet, illetve pár fontosabb aspektus kapcsán kötődik. A nagy sikerű Ultimate Univerzum fiatalok tömegeit rántotta be a képregények világába, Peter Parker modernizált történeteire vevők voltak az emberek a 2000-es évek elején. Ugrunk egy kicsit az időben, majd a már kevésbé nagy népszerűségnek örvendő, újraindított sorozat utolsó történetében Peter Parker meghal. Helyét nem sokkal később egy fiatal fekete srác, Miles Morales veszi át, az Ultimate világ újdonsült Pókembereként. A Sony legújabb animációs filmje, a Pókember: Irány a Pókverzum! az ő hőssé válását követi nyomon, nem is akármilyen módon.
Nem elég, hogy Miles újdonsült képességeinek a birtokában hirtelen azt sem tudja, mihez kezdjen pókerejével, még az egész Univerzumot is meg kell mentenie Wilson Fisk, a Vezér karmai közül, aki saját céljainak eléréséhez szeretné egybeolvasztani az Univerzumokat. Miles Pókember örökségét felvéve azonban azzal szembesül, hogy bizony többféle Pókember is létezik, különböző világokból. A Spider-Verse képregényes történetben összeverbuválódott Pók-csabat tagjai: az "igazi" Peter Parker, Spider-Gwen, Pókember Noir, Peter Porker a "Póksonka" és Peni Parker a Pók-robottal rendelkező csajszi. Amint láthatjuk, elég sokszínű a felhozatal, együtt viszont több esélyük van szembeszállni a hírhedt Vezérrel.
Az animációs film mindvégig halál laza, a poénos felütés pedig kiválóan megalapozza a filmre jellemző hangulatot. A képregényes utalásoktól, illetve formanyelvi sajátosságoktól hemzsegő film garantáltan megnevettet bárkit, aki vevő a szuperhősös történetekre. Az enyhe öniróniával (May néni, mint a Pókok eszköztárosa) fűszerezett sztori végig pörgős és izgalmas módon tálalja ezt a baromi élvezetesre sikeredett filmet, tele jobbnál-jobb karakterekkel, a klasszikus szuperbűnözők modernizált változataival, és sok-sok nevetéssel. Az egyedi képi világ remekül passzol a képregényes hangulathoz, és méltó módon vezeti be Miles-t a képregényes filmek világába. A történet egy pillanatra sem ül le, a készítők teljes mértékben kitettek magukért. Olybá tűnik, a képregényhez való hűség igen erős volt az alkotókban, a lehető legnagyobb tisztelettel és odaadással sikerült visszaadniuk ezt a minden extrasággal megspékelt, egyedi Pókember történetet. Szép, kerek történet, és reméljük nem ez volt az egyetlen animációs próbálkozás a Sony részéről.

Megjegyzések