A képregények megszállottá tesznek - Üveg (spoilermentes kritika)

Az ember képzelőereje csodákra lehet képes, de az önmagunkban való hit nélkül mindez mit sem ér. Egy brilliáns elme, akinek teste olyan törékeny, mint egy hímestojás, egy személyiségzavarral küszködő fenevad, és egy sebezhetetlen igazságosztó; M. Night Shyamalan trilógiájának harmadik részében összeérnek a szálak, és egy igazán bravúros harmadik résszel tesz pontot a különös karakterek pályafutására. Míg az előző rész, a Split, teljes egészében a James McAvoy által alakított többszörös személyiségnek lett szentelve, szép bőven kifejtve, addig ebben a részben már egy sokkal komplexebb alaphelyzettel találkozunk. A három karakter útjai akarva-akaratlanul keresztezik egymást, és kénytelenek megkérdőjelezni saját létjogosultságukat, valamint képességeiket.

Az előző részben egyáltalán nem érződött a folytatás-jelleg, itt viszont már tisztán érződik, hogy Shyamalan elkapta a fonalat, és okosan fűzi össze a múltban történt eseményeket illetően is. A film végefelé azonban kicsit azt éreztem, hogy átlendült a ló túloldalára, és több kérdést is nyitva hagyott, ami egy trilógia lezárásaként nem biztos, hogy túl jó ötlet. Igaz, hogy a legfontosabb kérdések tisztázva lettek a három karaktert illetően, de azért még így is ott van néhány motoszkáló kérdés, ami nem hagyja nyugodni az embert az esetleges következő részig, melynek a felvezetése tisztán érezhető volt a film végén.

Ahogy azt már az előző két részből megszokhattuk, a hangsúly nem az akción, hanem a gondosan felépített párbeszédeken van, ami által feltárul előttünk újra David (Bruce Willis), Kevin és Elijah (Samuel L. Jackson) világa. A pszichiátrai intézetben fogvatartott karakterek esetleges gyógyítójaként az American Horror Story-ból is jól ismert Sarah Paulson csatlakozik be, akinek az alakítása külön plusz pontot érdemel. A végletekig hihetően hozza a mindenre álszent, a legfőbb jót szem előtt tartó doktornőt, hogy aztán jól meglepjen minket ezzel a szereppel. Nincs üresjárat, a három karakter megnyilvánulásai és egymáshoz fűződő viszonya elviszi a hátán az egész filmet, az előző részek fényében pedig öröm volt újra a vásznon látni őket. McAvoy még mindig brilliáns, illetve külön kiemelném a szinkronhagját, Hevér Gábort, aki megintcsak mesterien idomult a szerephez. Casey Cooke (Anya Taylor-Joy) karaktere okozott némiképp csalódást, kissé felelőtlen és érthetetlen viselkedésére Shyamalan kevesebb figyelmet szentelt, túlzott odaadása pedig végképp furcsán hatott több szituációban is.

Mindent egybevéve nem lehet okunk panaszra, az Üveg méltó darabja lett a még 2000-ben, a Sebezhetetlen által megkezdett sorban. Az összefüggések, és a karakterek múltjának fejtegetése pedig ügyesen fűzte szorosra ezt a három részt, ha már a Split szinte alig volt az első részhez kapcsolható. Részletes karakterábrázolás, élvezhető dialógok, meglepetések, és egy kis akció - az Üveg hozta a szintet. Az esetleges negyedik rész nem biztos hogy jót tenne a trilógiának, de ha már így be lett dobva, akkor jöjjön. Csak nehogy túlnyúljon az a bizonyos rétes.

Megjegyzések