"Hol van lakása az embernek?" - Marvel Kapitány (spoilermentes kritika)

A  képregényekben debütált rengeteg női szuperhős után végre a vásznon is viszontláthatjuk a Marvel szőke amazonját, Carol Danvers-t! Első önálló filmjében a Bosszúállók megalakulása előtti időkbe utazunk vissza, 1995-be, amikor a világ még mit sem sejtett arról, hogy szupererővel rendelkező egyének is előfordulhatnak a világban. No meg persze Nick Fury is két szemmel büszkélkedhetett akkoriban.
A Bosszúállók: Végtelen Háború stáblista utáni jelenetében láthattuk felvillanni azt a bizonyos segélyhívót, amin Marvel Kapitány szimbóluma jelent meg. Az épp abban a pillanatban Thanos csettintése által elporladó Fury-nak bizony volt már dolga Carollal, mely kalandra ebben a filmben derül fény. A kree faj bolygóján, a Halán kezdődő történetben Carol karakterét ismerhetjük meg vázlatosan; hatalmas erővel rendelkezik, nem emlékszik múltjára, és valamiért kívülállónak érzi magát a bolygón, ahol él. Rátermettségét igazolva azonban a bolygó leghatalmasabb lényétől, a Legfelsőbb Intelligenciától megbízást kap egy különös ügy felderítését illetően, melybe egy alakváltó faj, a skrullok is belekeverednek. A kree és skrull faj örökös ellenségek, így amikor a távoli bolygón szembetalálkoznak egymással, a non-verbális erőszak kerül előtérbe. A nagy csihi-puhi után Carol a Földre kerül, és ott folytatja hajszáját a skrullok után.

Carol homályos múltjára azonban az események előrehaladtával fény derül, és a két faj között tartó régóta zajló háború oka is feltárul előttünk. Az intergalaktikus történet újszerű, és komplex módon dolgozza fel a kree-skrull ellentét körülményeit, és háborúzásuk valódi okait. A skrull faj filmbe integrálásáért egy hatalmas pirospont jár az írónak és rendezőnek, Anna Boden-nek, ugyanis az ő jelenlétüknek köszönhetően számos felejthetetlenül vicces és kreatív jelenet kerekedik ki. A pályája fénykorának elején levő, bohókás és optimista Fury szintén kiváló választás Carol mellé, hogy egy igazán hatékony alkalmi csapatot alkossanak. 
Brie Larson-ról, mint Marvel Kapitányról is csak pozitívan tudok nyilatkozni; bájos karakterének, erőteljes kisugárzásának, és határozott fellépésének köszönhetően elviszi a hátán az egész filmet. Akaratereje, kitartása és képességei adnak egyfajta maszkulinitást karakteréhez, ami kifejezetten passzol hozzá. A Marvel filmekre több esetben jellemző poénosabb hangulatnak köszönhetően nem csak a főszereplőnek, de a filmnek is megvan a maga bája, ami igazán szerethetővé teszi a Marvel filmes univerzumának ezen fejezetét. Még a film végi nagy leszámolást is sikerült egy vicces, ám de annál helyénvalóbb tálalásban átnyújtani a nézőknek. Nick Fury szemének elvesztésén azt hiszem sokan sírva fognak röhögni. Amit viszont kicsit hiányoltam a filmből, a Vádlók nagyobb szerepe, és a kree faj lakhelyének kicsit mélyrehatóbb ismerete, ebben a formában ugyanis elég skiccesre sikeredett.

A fordulatos, és mindvégig újdonsággal teli történetet nézve egy szempillantás alatt repül el a két órás játékidő, hogy aztán a stáblistás extra jelenet emlékeztessen arra, Carol bizony még vissza fog térni, nem is olyan sokára, egy bizonyos Endgame alcímet viselő filmben.

Megjegyzések