A szükség törvényt bont - A Legendás Batman #5 - A Sötét Lovag Visszatér

Frank Miller leghíresebb Batman története rövid időn belül kétszer is debütált a magyar képregényes piacon; először két részletben, a Kingpin kiadó által (az első rész tavaly, a második idén), majd ebben az évben A Legendás Batman ötödik kötetében. A sztori kronológiailag a 79. részt foglalja el a sorban, Miller története pedig még két további minisorozatban folytatódik (The Dark Knight Strikes Again, Dark Knight III: The Master Race), az viszont egyelőre kérdéses, magyarul meg fognak-e jelenni. 1986-ban bombaként robbant ez a sötétebb, komorabb, keményebb Batman-feldolgozás, egy időben Alan Moore legendás Watchmen-szériájával. Mind történetvezetésben, mind pedig formanyelvileg egy igen egyedi kiadásról van szó, a keményfedeles magyar változat olvasása azonban sajnos sokat rontott a történet élvezhetőségén. Először viszont nézzük meg, mitől olyan különleges ez a történet.
A helyszín a jövő Gotham City-je, amely köszönhetően Batman nyugdíjba vonulásának, nyakig úszik a mocsokban, a bűnözésben, a média pedig mindezt örömmel reprezentálja a tévében. A Mutánsok nevezetű banda tagjai terroristaként tartják rettegésben a várost; a hősök eltűntek, így szabadon tombolhatnak. Nem kell azonban sok idő, hogy Batman ismét jelmezt húzzon, és a maga megöregedett módján elkezdje tizedelni a rosszfiúkat, minden eddiginél keményebb módszerekkel. A kormánynak ez természetesen nem tetszik, és a rendszernek behódolt hősre, Superman-re bízzák megfékezését. 

A történet hangulata kiválóan visszaadja azt a nyomasztó, nyirkos, sötét hangulatot, ami a várost uralja, a tévéfelvételek folyamatos jelenléte pedig görbe tükröt tart az elfajzott társadalmi berendezkedésnek is. Az erőszak elrettent, de egyben szórakoztat is, és talán pont emiatt nincs már szükség a hősökre. Mintha az embereknek unalmas lenne már az, ha valaki megmenti őket. Ettől függetlenül persze azért a kormány titokban beveti Superman-t az oroszokkal szemben, de erről mindenki hallgat. Batman karaktere a nagybetűs hősként van ábrázolva, Supermannel, és az egész várossal való szembenállása a karakter lényegét hangsúlyozza ki. Legyen akármekkora a túlerő, a végsőkig küzdeni kell az igazságért.
A történet rendkívül töredezett, egyrészt a sokpaneles elrendezés - átlagban négyszer négyes arányban - valamint a helyszínek és tévéműsorok közötti gyors ugrálásoknak köszönhetően. Olvasás közben többször éreztem azt a fajta zavartságot és nyomasztó hangulatot, ami mindvégig jellemző a történetre, igazi eufóriaként hatott az időnként felbukkanó egyoldalas rajz, általában Batman-t ábrázolva.  Formanyelvileg még a színek is hozzájárultak ehhez a hangulathoz a halványabb árnyalatok, néhol pedig a kifejezetten erős és kirívó színek használatával. A sziluettek gyakori használata szintén nagy kontrasztot biztosított az egyes képkockákon, főleg Batman újbóli felbukkanásánál volt igazán ütős. A színdramaturgiának köszönhetően plusz egy felületen játszott Miller a kifejezőeszközök tárházával, és milyen jól tette! A tévéfelvételek túlzott prezentálása, és ugrálása bár az elején érdekes ötletnek tűnt, a kötet közepe fele már kifejezetten soknak éreztem, néhol pedig megakasztotta, és döcögőssé tette a történet folyását. A felvezetést, fordulópontokat és drámát követően a befejezésre szánt egy oldalt kevéskének éreztem; túl egyszerűen engedte el a kezünket Miller ennél a történetnél.

A másik tényező, ami rontott a történet élvezetén, az a szöveg és a fordítás minősége; az elgépeléseken, és néhol magyartalan kifejezéseken túl több mondatot is újra kellett olvasnom, mert elsőre értelmezhetetlennek hatott. A helyszínek közötti ugrálásnak, és a kontextus gyakori megváltozása bizony nehéz feladat fordítói szempontból, olvasói részről azonban csalódás volt így, ebben a formában olvasni először ezt a korszakalkotó történetet. Néhány mondatnak se füle, se farka nem volt, az eddigi kötetek jó minősége után nem számítottam arra, hogy gond lesz a fordítással ebben a szériában is, ahogy az a DCNK esetében már sokszor előfordult.
Összességében sajnos csalódott vagyok ezzel a kötettel, nem gondoltam volna, hogy ebben a szériában is gondok lesznek a fordítással, pláne ennél a történetnél vártam azt a legkevésbé. Egyik szemem sír, a másik pedig... szintén sír. Csak reménykedni tudok, hogy a továbbiakban nem lesz jellemző ez a fordítási minőség a sorozatban. 

Megjegyzések