Magyar képregénytörténeti mérföldkő: elindult a hazai gyártású Zorro sorozat!

A május 12-én vasárnap megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon többek között egy olyan képregénytörténeti különlegesség debütált, amire érdemes minden képregényrajongónak nagy figyelmet fordítania. A GooBo kiadó a Dragonero fantasy, majd a Maximum Bonelli válogatássorozat után egy igazán egyedülálló projektbe vág bele; a kultikus karakter, Zorro történetét mesélik el magyar alkotók egy képregénysorozat formájában, amely országos szinten újságosoknál is beszerezhető lesz.
Az első rész egy igazán impozáns és megnyerő borítóval csábítja az olvasót ennek a mérföldkőnek a megéléséhez, mind a kompozíció, mind a színek egy igazán frappáns külcsínyt eredményeznek. Az ilyen megjelenések kézbevételekor büszkeség tölt el, hogy a magyar képregénykiadás az import képregények egyre növekvő piaca után egy olyan hazai gyártású sorozattal rukkol elő, amit aztán külföldre is ki lehet küldeni. Talán ez egy égi jel arra, hogy a magyar szerzők által készített képregényeknek igenis van jövője itthon, a fesztiválon való folyamatos érdeklődésből kiindulva pedig biztosak lehetünk az utóbbi feltételezésben.

Na de mit is kapunk az első részben? Az első jelenetben rögtön belevágunk az események sűrűjébe, és a legendás igazságosztót láthatjuk akció közben; meg kell hagyni, ez egy olyan kezdés, ami garantáltan beszippantja az olvasót, és még hatásos is. A főszereplő szótlansága csak hozzáad az egészhez, és egyfajta titokzatosságot eredményez irányában. Nem fecseg, nem szórja a poénokat, akár Pókember, nem is próbál verbálisan félelmet kelteni, mint mondjuk Batman, hanem a kiállásával kelt rémületet. A történet írója, Tálosi András részéről mindenképpen nyerő ötlet volt így indítani.

A továbbiakban dialógusokkal gazdagon ellátott jelenetekben ismerjük meg a széria központi karaktereit, és az alapkonfliktust, ami az Alta-Californiában egyre növekvő korrupcióból és ármánykodásból ered. Pénzért nem csak a politikusok, de a város fegyveres katonái is megvehetőek, ami nem igazán kedvez azoknak az ártatlan embereknek, akik rosszkor voltak rossz helyen. A történet központi karaktere is nagy figyelmet kap, az éppen csak pelyhedző bajuszú Don Diego egyelőre kicsit sem tűnik annak a vérkomoly köpenyes igazságosztónak, akinek a kötet elején látjuk. 
Vári Tamás rajzairól, és Vadas Máté színezéséről kizárólag pozitívan tudok nyilatkozni, az erős kontrasztú, sötét színekkel operáló kezdés után a napsütötte, sok színben pompázó utcák és a De La Vega bírtok érzékletes ellentétet képez a dramaturgia szempontjából. A karakterek arányosak, kecses kontúrt kaptak, és a különböző beállítások még a beszélgetős részeket is változatossá teszik a szemnek. A fegyver eldördülésénél pedig igazán egyedi és hatásos elrendezést kapott az egész oldal, amiért külön plusz pont a készítőknek.

A füzet végén található kulisszatitkok párbeszédre invitálják az olvasót, és hozzáadnak plusz gondolatokat a füzet egyes aspektusaihoz. Folytatás két hónap múlva, részemről igazán várós a dolog.



Megjegyzések