Pika pika! - Pokémon: Pikachu, a detektív

A Pokémon egy olyan kulturális fenomén, amely időről-időre felbukkan valamilyen formában, és egy adott platformon keresztül a lehető legtöbb emberhez szeretne eljutni; először videojáték volt, majd ezt szépen követte a sorban a gyűjtögetős kártyajáték, anime, manga, matricák, tazók, és nem is olyan régen a legújabb trendekhez alkalmazkodva a Pokémon Go nevezetű okostelefon applikáció. A legújabb támadási felület nem más, mint az élőszereplős mozifilm, Pikachu-val a főszerepben (ott van még azért Justice Smith is, de Pikachu simán ellopja a show-t).
A 21 éves Tim nyomozó apja feltételezett halála miatt Ryme City-be utazik, ahol az emberek és Pokémonok békében élnek egymás mellett, egyenrangú felekként. Apja egykori lakásában azonban Pikachu-ba botlik, és csodával határos módon érti, amit mond (az emberek és Pokémonok alapból nem tudnak beszélgetni egymással). A fejlett kommunikációs készségeken túl azonban Tim apja mellett a nyomozás tudománya is ráragadt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve az újdonsült páros elkezd nyomozni Tim apjának eltűnését illetően. A szálak messzire vezetnek, egészen az emberek által létrehozott, legnagyobb erejű Pokémon-hoz, Mewtwo-hoz.

A mozivásznon megelevenedő gyerekkori nosztalgiafaktort a készítők teljesen kimaxolták, Rob Letterman filmje a lehető legnagyobb tisztelettel és odaadással nyúl az első generációs, és a többi Pokémon felé. Tim Ryme City-ben való bandukolása közben akaratlanul is mosolyra áll a szánk; szinte minden sarkon látni egy kóricáló Pokémon-t, amiknek egyébként különösen profi hatást kelt a CGI megvalósítása. Nem mellékesen azért a történet is szépen halad előre, de olykor alárendelődik a lehető legváltozatosabb Pokémonok felbukkanásának és bemutatásának. A nyomozás alatt mi is bejárjuk Ryme City összes zugát Timmel és Pikachu-val együtt, a film végén levő csavarnál szórakoztatóbb fordulatot pedig szerintem el sem lehetett volna sütni. Annyira nyilvánvaló, és logikus a megoldás, a film háromnegyedéig azonban garantáltan eszünkbe sem juthat erre a csavarra gondolni.
A történet szép, kerek, a film pedig tipikusan annak a legjobb esete, amikor nem a megérkezés, hanem az odaút a fontosabb. A nagy mennyiségű és változatos Pokémonok élőszereplős filmbe való beemelése más korábbi példákkal ellentétben (lásd Garfield) kifejezetten működik, és végig szórakoztató is tud maradni a másfél órás játékidő alatt. Kiváló kalandfilm, ügyes lezárással; ha valaha is volt dolga az embernek ezzel a franchise-zal, mindenképp érdemes megnézni. Ha nem, akkor is.

Megjegyzések