Valerian-t és Laureline-t a népnek – A Nagy Kockás Közvéleménykutatás


A Kockás a magyarországi képregénykiadás egyik legjelentősebb lapja - formátuma volt a rendszerváltás előtt, egy korcsoport számára rengeteg szép emléket hordoz, én koromból adódóan már másodkézből találkoztam vele, különösebb emlékeim nem voltak vele kapcsolatban – én már nem ezen, hanem a Semic sorozatain nőttem fel, de visszaolvasva akkor és máig jól szórakozom a bennük leközölt képregények zömén.
Mikor a Kockás 2017 decemberében újraindult-folytatódott az 51-es számozással,  bevallom nem tudott berántani a nosztalgia, és előítéleteim voltak, mert mint egy egyszerű gyerekképregényként gondoltam rá a nagy választékban. Ezen a Valerian 54. számbeli megjelenése változtatott, amit azonnal megvettem, mivel a film tetszett, és a sci-fi/space-fantasy műfaj rajongójaként rendkívül kíváncsi voltam az eredetire. Ettől kezdve vásárlója vagyok a lapnak, visszamenőleg is beszereztem a kimaradtakat, hogy teljes legyen, ha már gyűjtemény a gyűjtemény.

Amit nagyon rosszul gondoltam, a Kockás nem egy gyereklap, sokkal inkább családi lap, ami kifejezetten törekszik rá, hogy minden korcsoport megtalálja benne a kedvelt olvasmányát. A főszerkesztő Gyöngy Balázs kiemelt figyelmet fordít és erőfeszítéseket tesz arra is, hogy egyaránt lehessen a Kockás egy kis részben nosztalgiaút is bizonyos címekkel (Pif és Herkules, Leonard vagy a nagy visszatérő Rahan), de ugyanakkor megfogja az új olvasókat is, és lehetővé teszi a magyar kiadást olyan franko-belga klasszikusoknak is, mint a Valerian, Blueberry vagy épp Freddy Lombard, hogy csak néhányat említsek, és egyben a műfajok is igen változatosak legyenek.

Ami egyedülálló a Kockás vállalásaiban, hogy nem csak családi lap, hanem mondhatni közösségi lap is lett, Balázs rendkívül figyel az olvasói reakciókra, véleményekre és eszerint formálódott/formálódik a lap tartalma. Ennél nincs is jobb példa, mint hogy a bő 1.5 éves megjelenés után a Vitanum kiadó most egy kérdőívben kíváncsi a véleményünkre, az fogja meghatározni a kiadvány jövőjét és remélhetőleg bővíti is a kiadványaik kínálatát talán egy-egy olyan címmel, ami önállóan is meg tudja állni a helyét.

Amennyiben ismered a Kockást az alábbi linken érvényesítheted a véleményed róla, hogy mit szeretnél benne látni, amennyiben pedig nem, akkor próbálj rá!
De térjünk vissza, hogy miért a Valerian az abszolút kedvenc a kiadványban. Christin és Mézieres képregénye újra és újra felbukkan a legjelentősebb sci-fi-képregény kiadványok listáján, a Star Warsra gyakorolt hatásairól pedig oldalakat lehetne megtölteni. Az 1967-ben a Pilote-ban megjelent folytatásos sorozat 2 főszereplő tér/időügynöke Valerian és Laureline keveredik a kiadványokkal együtt egyre változatosabb témájú, komolyodó kalandokba. (Remélem egyszer eljutunk a Föld eltűnése történetekhez is). 





A Kockásban elsőként - a 2. albumként ismert  - Az ezer bolygó birodalma című történetben (ami szinte csak a címében közös a mozifilmmel) főhőseink egy nagy múltra  visszatekintő földönkívüli civilizációval készülnek kapcsolatot felvenni, de mikor kiderül földi származásuk, emiatt kerülnek bajba és keverednek bele a birodalom belpolitikájába és derítik ki, hogy kik irányítják azt valójában.


A 3. Album - A csillagok nélküli bolygó a Kockás 66. számában vette kezdetét, ebben ügynökeink egy a galaxis legszélén lévő naprendszerben, frissen létrehozott emberi kolóniákat adnak át, de az ünneplésre váratlan árnyék vetül, egy vándorbolygó készül a naprendszerben becsapódni és kozmikus katasztrófát okozni. Valerian és Laureline elindulnak az égitestre, hogy valami módot találjanak ennek az eseménynek az elkerülésére, de döbbenten tapasztalják, hogy az egy üreges lakott bolygó, aminek népe ádáz nemi háborút vív egymás között.

Érdekesség amúgy, hogy nem a Kockás az első lap, ami Valerian-t leközölt, a Metagalaktika 1. könyvében helyet foglalt a Mágnescsapda című (Laureline nélküli korai epizód), de sajnos az eredeti koncepció a Galaktikákban történő képregény-megjelenésekre hamar változott, és a sci-fi képregények kikoptak belőle. Remélem, hogy a Kockásban viszont még hosszú ideig élvezhetem kalandjaikat.





Megjegyzések