Egy szelet paradicsom Nagykovácsiban - KOLORÁDÓ Fesztivál 2019.06.19.

Random trip egy ismeretlen helyre

Egy barátom egyszer azt mondta, a legjobb esték nem azok, amelyeket hosszas előkészület és egyeztetés előz meg, hanem amik spontán alakulnak ki, és épp a bizonytalanság miatt lesznek a legédesebbek. Meg kell hagyni, igaza volt, de nem csak az esték, hanem egész napokra is átvihető az analógia. 
Előző hétvégén néhány barátommal egy erkélyen arról diskuráltunk, hogy most lesz a Kolorádó fesztivál, a képek alapján milyen király a hely atmoszférája, majd mindenki fél komolysággal, spiccesen és hihetetlen lelkesedéssel kijelentette, hogy már pedig ott a helyünk idén. Egyikünk sem gondolta volna az esti elmélkedés után, hogy a következő pénteken valóban ellátogatunk az eseményre.
A készülést nem izgultuk túl, online megvettük a jegyeket, és néztünk pár hasznos infót a Kolorádó weboldalán, főleg a kijutással kapcsolatban, ami meglehetősen egyszerű budapestiek számára; BKV-val el lehet érni a helyszínt, de természetesen aki kocsival akar jönni, annak rendelkezésére áll parkoló némi magyar forintért cserébe, illetve aki bevállalja a meredek budai hegyoldalon való kerékpározást, az behozhatja vasparipáját a fesztivál területére. Ezenkívül Hűvösvölgytől igénybe vehető a fesztivál busz, ami a parkolóig visz, onnantól egy kellemes tizenöt perces séta vár az emberre.

Az első benyomás

A városon átzötykölődés után felüdülés volt "felmászni" a fesztivál bejáratáig, mivel a felfele vezető úton is lehet szép mezőket, tisztásokat látni, és kedves cserkészek segítenek tájékozódni, ha elbizonytalanodnál a helyes utat illetően. A beengedés gyorsan és flottul ment, a biztonságiak kedvesek voltak. Bejutás után leraktunk a táskáinkat az értékmegőrzőben és pár barátom 250 Ft-os feltöltési díj ellenében igényelt festi payt. Védő italt vételeztünk magunkhoz sör és rozé fröccs formájában, majd elindultunk felfedezni a fesztivált. Elérkeztünk az Árok nevű stage-hez és végérvényesen beszippantott minket a fesztivál atmoszférája. A talpalávalót éppen a Surya Kencana A formáció húzta, akik roppant érdekes látványt nyújtottak az ázsiai dizájnnal, és a sok ütős hangszerrel.


Ezután továbbálltunk, de megbeszéltünk, hogy ide mindenképpen visszatérünk. Kis idő elteltével belefutottunk egy művészeti performansz végébe, ahol az előadók elég erős érzelmeket jelenítettek meg a színpadon, de mivel nem láttuk az elejét, így számunkra ez nehezen értelmezhető volt. Viszont eközben észrevétlenül mindegyikünk tudata megnyugodott, nem lehetett rajtunk érezni a hétköznapokban vibráló feszültséget, átvettük a fesztivál nyugodt, és szeretetetteljes hangulatát. Aztán ezzel a nyugodtsággal a lelkünkben ketté vált a baráti társaságunk, és mindenki a magának megfelelő szórakozási lehetőséget próbálta felkutatni a Kolorádón.

Kalandos este

Az est leszálltával előtérbe került a fesztivál világítása, ami még egy plusz löketet adott az amúgy is varázslatos atmoszférának. A borítóképen látható óriás gömböt is aznap állították fel, ami pazar dizájn-elemnek bizonyult. A rácsodálkozások után folytattuk véget nem érni akaró felfedező utunkat; mivel egyikőnk sem ismerte a fellépőket, ezért név alapján nehéz lett volna eldöntenünk, hogy mit nézzünk meg, ezért maradt a jó öreg empirikus út. A sors kegyes volt hozzánk, köszönhetően a sok sétának megtaláltuk a fesztivál egyik kuriózumát, a titkos rave partyt, de sajnos közölte velünk az egyik angolul beszélő fiatalember, hogy egy kicsit várni kell az elektronikus mámorra technikai problémák miatt. Azt mondta fél óra múlva jöjjünk vissza, és hozzuk a barátainkat is, lesz ingyen sör. Addig úgy gondoltuk, bulizunk kicsit a Csodaszarvas állomásnál, vagy ahogy mi hívtuk, egyszerűen a techno színpadnál. 


A hangulat és neon rudak által kölcsönzött fény remek volt, de az egyik barátom tetszését így sem nyerte el, ezért leültünk kicsit chill-ezni egy tábortűz mellé, majd már mehettünk is vissza megnézni a titkos bulit. Sajnos még addigra sem sikerült orvosolni a technikai problémát. Azt ígérték, 1 óra múlva kezdés, amiről később nyilván megfeledkeztünk, de azért visszataláltunk oda sok idő elteltével. Addigra már sajnos az összes ingyen sört kiitták a hordókból, és mi már csak habot tudtunk csapolni magunknak.
Otthagyva a ravet, megfáradtan, megint lekuporodtunk egy tábortűz mellé, ahol sikerült megtalálni a csapat másik felét. Hosszas hajnali elmélkedés után egyik barátunk ajánlására elmentünk bulizni Ben UFO-ra a Csűrbe. Nagyrészt a háttérből élveztük a zenét, de így is megnyert minket. Ezután kifeküdtünk az Árok üres, perzsaszőnyeges színpadjára, és - ahogy mi hívtuk - átadtuk magunkat az erdő szellemének.
Álmosan elkezdtünk a kijárat fele botorkálni, jegyet váltottunk a shuttle buszra, amit most már tudunk, hogy kivitt volna Hűvösvölgyig, de mi balgán leszálltunk a parkolóban, majd Adyligetnél szerencsésen taxit fogván a még mindig alvó városban eltűntünk.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Kolorádó szervezőinek és fellépőinek a remek hangulatért,a fesztivál résztvevőinek pedig innen küldök egy nagy pacsit. Peace!

Megjegyzések