Galaktikus tilitoli – Marvel Kapitány macskacincálta képregénykötete

A Fumax nagy fába vágta a fejszéjét, mikor az érkező mozifilm kapcsán keresett egy önállóan értelmezhető és értékelhető képregényt azoknak, akik jobban megszeretnék ismerni Marvel Kapitányt. Hogy sikerült-e nekik? Számomra az eredmény olyan felemás. 

Nem egy könnyű feladat, mert a karakter történetének jelentős epizódjai olyan csapatképregényekben találhatóak, mint az Avengers vagy Claremont X-menje. Önállóan pedig a Mutánsvilágot követően történeti korszakban került előtérbe igazán, majd esett bele nemsokára  abba negatív kiadási körforgásba, ami a Marvelnél megfigyelhető az elmúlt években a lassan mini/maxisorozatokká degradálódó, jelentőséget vesztő  ongoingok befejezgetéseivel és azonnali újraindításaival, számozási trükközéseivel. Ember legyen a talpán, aki fejből követni tudja már a sorozatok megjelenéseit. Magának az írónőnek Kelly Sue DeConnick-nak sem ez az első története, a Fumax által bemutatott sorozat az irónő ciklusának második része, már túl vagyunk 17 számon és benne egy crossover történettel a Bosszú Angyalaival.
Milyen történetet kapunk? Az első füzet nem tudott levenni a lábáról, feleslegesen éreztem a Flashforwardot, ami nem szolgált más célt, csak hogy történjen benne valami, amit egy rendkívül rajzolóbarát fekete oldal választ le az azt követő nagymonológtól, hogy miért vág neki az űrnek. Ha így magában vettem volna meg, akkor már nem nyílt volna a pénztárca a második füzetért és nem tettem volna jól, mert az azt követő epizódok és így egyben az első 6 részes történet nagyon is rendben volt, kifejezetten kellemes csalódás. Időben a Jonathan Hickmanes Avengers ciklus kellős közepén járunk, vagyis épp billiárdgolyót játszanak az univerzumok, Thanos letudott egy Föld elleni támadást és az univerzum első értelmes – mára multidimenzionálissá váló faja- az Építészek rontottak-bontott át a Lokális galaxishalmazon. A Magasabbra, Távolabbra és Gyorsabban ez utóbbi eseménynek egy kellemes kis utóhatása, de a kötet nem kezd el dokumentációval bombázni minket (hátha talán egyszer kiadják úgyahogyvan), meg kissé felesleges is lenne. Elég annyit tudnunk, hogy háború volt (megint), aminek mindig vannak utóhatásai, amit itt sikerült módfelett intelligensen és szórakoztatóan lefesteni. A történet szerint Marvel Kapitány, hogy valami életcélt találjon elindul egy Bosszúangyal űrszolgálatra, hogy a csapat kissé kitolt működési határai között ott segítsen ahol csak tud. Első feladata egy szinte nyakába pottyant menekült hazaszállítása. Mint a történet folyamán kiderül Tic valójában épp a Bosszú Angyalai segítségéért jött, fajának bolygóját (sok másikkal egyetemben) megsemmisítették a háború során, majd miután a legnagyobb fajokat tömörítő Galaktikus Szövetség kiutaltak nekik egy lakható bolygót (a Torfát) most ki akarják paterolni onnan, mivel a bolygó eredetileg azért lett lakatlan, mert halálos járvány tizedelte meg a lakóit. Csakhogy a Torfai menekültek meg elmenni nem akarnak, mert nincs hova. Maga a szituáció kellően megbonyolított, a felek hozzák, amit nekik kell, nyers erő mellett szükség lesz itt nyomozgatásra, diplomáciára, hogy rendezzék az esetet, ezen elemei miatt már a végére szinte olyan érzésem volt, hogy nem egy Marvel képregényt olvasok, hanem egy Star Treket, és most ezt a jó értelemben mondom.


A folytatásban megkapjuk a flerken történetet, ami filler, de ez még legyen, mert szórakoztató fajta, Mordály jelenléte sokan emel a köteten (ami egyben negatívum is, mert miért így kell megjelennie, és nincsenek jelen saját sorozatukkal a Galaxis Őrzői) majd számomra viszont esik a színvonal. Innentől olvasva már egy kicsit olyan érzésem volt, hogy ezek rácsodálkoztak, hogy ez a cím még nem szűnt meg a címük, és valami nagyeseménnyel se kell crossoverezniük? (amúgy kell, de az az egy rész nincs a kötetben).  Az írónő vélhetően egyre jobban unja a karaktert/vagy nem tud vele mit kezdeni: visszakanyarítjuk a Földre, hogy játszadozzunk kicsit saját mellékszereplőinkkel, de egyben el is veszti az irányát, a célkeresést/önmegvalósítást a csillagok között, majd még kap az első utóhatástörténet egy saját utóhatástörténetet is, és egy banánhéjszerű csúszáson, hogy máris eltelt az év a sétahajókázás közben és máris indul vissza a Földre, vége a sorozatnak (a kötetünknek), hogy egy új írónővel megint újraindulva folytassa a S.W.O.R.D. utódjának átcsomagolt Alfa Különítmény vezetését, majd a Bosszúangyal címekben is egyre jobban átpozícionálják a mozifilm elkészülésének hírével párhuzamosan.   

De összességében mit kaptam a pénzemért? Csodás Fumax minőség. Pipa. Szórakoztató olvasmány. Összességében pipa. De ott van a maradék. Ezek lényegében GoG - Light történetek. Fillerek, miközben igazából nem ismerjük meg jobban, alig mélyit Marvel Kapitányon a saját kötete (a kómában lévő barát meglátogatása számomra nem az) és ami fontosabb, hogy igazán emlékezetes pillanata sincs –  ha lenne macskája, akár helyet is cserélhetett volna Póknővel, úgy se működnének kevésbé a történetek, aminek meg lett egy bődületesen unott a befejezése, csakhogy ne legyen meg a keret az elejével. Valahogy nem ezt vártam a karakter bemutatkozó-köteténél. Ha felmerül egy beszélgetésben a karakter, nem ezekre a történetekre fogok hivatkozni, és a fenébe is, valószínűleg 1 év múlva már nem is fogok emlékezni rájuk.

Megjegyzések