Még a Rolling Stones is halott - Y, az utolsó férfi #2

Yorick kalandjai jócskán felpörögnek az Y, az utolsó férfi második kötetében, amely az Őszi Képregénybörzén debütált először. A Földön élő egyetlen (?) férfi, a hím majma, és a mindenre elszánt 355-ös ügynök útja tovább folytatódik a női kézbe került világban, csapatuk pedig egy bizonyos Dr. Mann-al bővül, aki látszólag többet tud a férfiatlanodásról, mint bárki más. A válaszokhoz azonban mintákra, és vizsgálatokra van szükség, ami elég nehéz egy utolsó szálig felégetett laborban. Így hát a kis csapat Kalifornia felé veszi az irányt azoknak az égető kérdéseknek a tisztázása miatt, amik valószínűleg a kötet olvasóit is legalább annyira érdeklik, mint Yorick-ot és társait.

Bár magyar kiadásban egyszer már olvashattuk ezeket a füzeteket, másodjára is legalább akkora élmény, az újságosi terjesztés miatt pedig remélhetőleg megnő majd az érdeklődés az utolsó férfi kalandjait illetően. A legnagyobb rejtély, ami valószínűleg nem csak nekem motoszkál a fejemben olvasás közben, hogy mi történhetett pontosan a világban, ami egy ilyen horderejű tömegpusztító eseményt képes kiváltani, valamint hogy miért pont ez a nagydumás szabadulóművész élte túl az eseményeket hím majmával együtt.

Brian K. Vaughan története elhinti a kirakós darabjait, de még közel sem birtokolunk belőle annyit, hogy az elegendő legyen a megoldás kisakkozására. Talán nem is baj, mivel így alkalmunk nyílik a férfiak nélküli világ behatóbb ismeretére, és a megváltozott erőviszonyok megjelenésére. Az író pedig mindezt olyan párbeszédekbe csomagolja, amiket olvasva nehéz megállni, hogy ne gondoljuk át mi is, "Mi lenne, ha 2019-ben történne hasonló". Vaughan erre megadja a választ, de ez csak egy a lehetséges sok közül. Annyit már most ki lehet jelenteni, hogy az Y bőven több egy hipotetikus világméretű katasztrófa felvázolásánál; a dialógok és karakterek segítségével valami többé válik annál.

Megjegyzések