Menjünk sehova, de azonnal! - The End of the F***ing World 2. évad (kritika)

A Charles Forsman képregényéből készült sorozat első évadát egyszerűen imádtam; az a fajta fekete humor, komédia, és karakterábrázolás, amit a Netflix hozott, egyszerűen folytatásért kiáltott. Nyolcszor húsz perc elég volt arra, hogy elhúzzák a mézesmadzagot az orrunk előtt, és még többet akarjunk tudni James és Alyssa kalandjairól. Az első évad nyitott végű befejezésével a készítők nem akarták elzárni maguk elől a folytatás lehetőségét. Habár az alapul szolgáló képregényt teljes egészében lefedte az első évad, az ott felépített karakterekben és világukban rengeteg potenciál volt még. Pont ezeket használja ki a második évad, ami egy kicsit közelebb is áll hozzám, mint az első. Több benne a lélek, a szív. Sokkal szerethetőbb.
Két év telt el az előző évad vége óta (a sorozat és valós idő szerint egyaránt), a karaktereken azonban annyira nem látszik meg az idő múlása: Alyssa még mindig végtelenül flegma és nemtörődöm, James pedig a maga gyámoltalan, esetlen viselkedésével hű marad magához. A különbség annyi, hogy már kevésbé (vagy egyáltalán nem) pszichopata, ami ugye az előző évadban kulcsfontosságú tulajdonság volt. Az ő karakterén érezhető legjobban, hogy fejlődik, és tart valahova, nem csak egy helyben toporog, önmagát ismételve.

Sok helyet bejártak hőseink az előző évadban, a készítők pedig az egyik markáns momentumra húzták rá szinte az egész második évadot. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy ez az aspektus szolgált katalizátorként az új évadhoz, amit kicsit sem érzünk kirívónak, ugyanis stílusban és "mindfuck" mércében is remekül passzol az eddigi hangulathoz. Ennek az eseménynek, és eddig nem látott karakternek a boncolgatására gond nélkül fel lehetett húzni ezt az évadot úgy, hogy közben kib****tt jól szórakozunk.
Ezúttal is sikerült a konklúziót jókora feszültséggel nyakonönteni, a karakterek fejlődését pedig kétszer aláhúzni. Érzelmi szinten sokkal komplexebb és tudatosabb befejezést kapunk, egészen megható pillanatokkal. Határozottan kijelenthetjük, hogy követendő alapanyag nélkül is jó kezekben van James és Alyssa. Vagyis csak voltak, ugyanis a sorozat írója, Charlie Covell szerint így kerek az egész, és sikerült olyan befejezést kanyarintani a második évadnak, amivel valószínűleg mindenki meg lesz elégedve. Személy szerint egyetértek ezzel a kijelentéssel, és bár szívesen nézném még tovább James és Alyssa road-movie kalandjait, néha jobb a csúcson abbahagyni.

Megjegyzések