Nem is olyan szörnyű másnak lenni - Addams Family: A galád család

Az Addams Family-vel kapcsolatos emlékeim gyerekkoromba nyúlnak vissza, ekkor ismerkedtem meg a tévéképernyőn ezzel a furcsa és különc családdal. Egy hatalmas kastélyban laknak, ami bármelyik horrorfilmbe elmehetne, mondjuk ők maguk sem panaszkodhatnak: a négytagú családtól egy normális embernek borsódzik a háta,  a komornyikjuk Frankenstein ikertestvére is lehetne, a nagyinak pediga szeme sem áll jól. Azon pedig már nem is illik meglepődni, hogy egy kézfej rohangál fel-alá kénye kedve szerint a házban, miközben minden nehézség nélkül kommunikál a család többi tagjával. Nem mellesleg Stephen King bohócának névrokona.
A vizuális dimenziót nézve nagy a potenciál az Addams Family mozivásznon való megjelenítését illetően, amit a korábbi epizódok ügyesen ki is használtak, a maguk butácskán szórakoztató módján. A legelső rész debütálása, vagyis 1964 óta már kis híján hatvan év telt el, a koncepcióban azonban sok a lehetőség, és képes megújulni, ahogy azt ebben az egész estés animációsfilmben is bemutatják nekünk a készítők. Kihasználják a modern kor adottságait, szervesen beleépítik a sztoriba az internetet és az okostelefonokat is, de a régebbi részek hangulatából is hagytak bőven. A kétezres években érdekes módon senki nem nyúlt ennek a furcsa családnak a koncepciójához, holott bőven van benne potenciál.

Történetünk a kezdetektől indul, Gomez és Morticia házasságától, valamint új otthonuk megtalálásától. A kényszerű időugrást követően már a gyerekek is elég nagyon ahhoz, hogy a humorfaktor jelentős részét ők szolgáltassák. A fő konfliktusforrás egyébként az Addams Family és a külvilág kapcsolatából ered, jelen esetben azonban sokkal szórakoztatóbbak a család átlagos hétköznapjai, amit roppant ötletes képi világgal sikerült vászonra vinni. A dialógusok tekintetében is különösen erős a film, Wednesday karaktere konkrétan elvitte a hátán az egész filmet, és nem mellesleg ő volt a kapocs a "kinti" világgal. Az ő kamaszodása megannyi mókás jelenetet hozott magával mind képileg, mind verbálisan.
A horrorfilm zsáner elemeiből építkező filmben egy olyan családot látunk, ami bár teljesen ellentétes a normákkal, és a hétköznapi emberekkel, mégsem elítélendő, vagy megvetendő. A film végére kissé elhamarkodva odaszúrt tanulság is erre volt kihegyezve, csak ez esetben a megvalósítás nem volt az igazi. Szinte villámcsapásszerűen oldódik meg az az ellentét, ami az egyik legnagyobb veszélyforrást jelenti a különc családra; ez azonban mindkét oldalra igaz, az Addams Family legalább annyira könnyen hagy fel a küzdelemmel, mint a velük szemben álló emberek az ellenségeskedéssel. A kissé agyoncsapott befejezést azonban bőven kárpótolja az addig vezető út, amin egyébként végig jól szórakoztam. A mai kor társadalmának kritikája erőteljesen fogalmazódik meg a filmben, így nem csak a kicsikhez, de nagyokhoz is szól a történet.

Az Addams Family bebizonyította, hogy a 21. században is van létjogosultsága, ha olyan kezekbe kerül, akik értik a lényegét, és jól bánnak a karakterekkel. A már-már Tim Burton-t idéző vizualitás ünnep a szemnek, és igazából még további másfél óráig néztem volna Addams-ék "átlagos" hétköznapjait. Gyerekeknek és szülőknek is bátran ajánlom.

Megjegyzések