This is the way! - The Mandalorian 1. évad (kritika)

Megmondom őszintén, könnyen el tudok veszni a Star Wars szerteágazó univerzumában a rengeteg helyszín és különféle lények sűrűjében. Nem mindig tudom naprakészen, ki kicsoda, vagy merre az arra, de pont ettől nem lehet kiszámítani az egészet. Elképzelhető, hogy olykor felbukkan egy eddig teljesen ismeretlen karakter, vagy a múltból rántanak elő egy régi ismerőst. Hőseink bármikor elutazhatnak egy új bolygóra, amivel teljesen más irányba terelhetik az eseményeket. Ez a fajta sokszínűség és váratlanság teszi számomra érdekessé a Csillagok Háborúja világát, a kiegészítő történetekkel együtt. Szép számmal olvashatunk regényeket, képregényeket, plusz ott vannak a rajzfilmsorozatok és videójátékok is. Az újonnan kiépült Disney streaming szolgáltatás azonban egy új dimenziót nyitott meg a lelkes rajongók előtt: az élőszereplős sorozatokat. És ki más lenne alkalmasabb a sor megindítására, mint az MCU első filmjének rendezője, Jon Favreau, aki a mandalori fejvadász történetének forgatókönyvét megírta, a rendezés pedig olyan nevekre hárult, mint Taika Waititi, Rick Famuyiwa, Bryce Dallas Howard, vagy Dave Filoni. A "The Mandalorian" elméletben jó kezekbe került, most lássuk, ez a gyakorlatban is így van-e. 
 Főszereplőnk a magányos fejvadász, Mando (Pedro Pascal), akinek igazi neve és arca ismeretlen a külvilág számára. Sisakját a mandalori közösségnek tett esküje óta nem is vette le egyetlen élőlény jelenlétében sem. Múltjáról nem sokat tudunk, kivéve, hogy árvaként került a mandaloriakhoz. Új megbízását egy birodalmi ügyféltől kapja, amely során egy parányi zöld lényecskét kell leszállítania a diktatórikus hatalomnak. A küldetés teljesítése azonban nem hagyja nyugodni Mando-t, és visszamegy a leszállított célszemélyért. A gondok itt kezdődnek, a küldetés szabályainak megszegése miatt a birodalmi erőket és a fejvadász céhet is magára haragítja. A többi már történelem, túl sokat nem is szeretnék elárulni a cselekményről.

A nyolcrészesre szabott első évad negyven perces részei nagyjából 1-1 különálló kalandra fókuszálnak változatos helyszíneken, lőporos hangulatú űrwestern stílusba csomagolva. Mando karakterében James Bond karizmája ötvöződik a klasszikus westernhős ideáljával, ennek megfelelően nem egyszer látjuk lehetetlen helyzetekben a mandalorit. Ha kedvenc epizódot kéne kiemelnem, akkor rögtön kettőt emelnék ki; a Famuyiwa által rendezett hatos fejezetre, és Waititi évadzárójára tenném a voksomat. Előbbi teljes mértékben megcsillogtatja Mando elszántságát és képességeit, a börtönhajó pedig tökéletes miliőt teremt ehhez. Az évad utolsó részében bezárul a kör, és egy katartikus végkifejlet keretében húzza alá kétszer Favreau azt, hogy miért is volt szükség erre a sorozatra (ha eddig esetleg valaki kételkedett volna benne). Csupaszív befejezés lett, nem kapunk se többet, se kevesebbet, hanem valahol az arany középúton engedi el kezünket az első évad. Teljesen azért nem, hisz a második évad már rögtön be is lett lengetve, ráadásul nem is kell olyan sokat aludni, jövő ősszel ugyanis folytatódik a madalori útja.
 Nem akarom azt mondani, hogy minden epizód minden percét élveztem, hisz túl elfogultnak hangzanék, de kevés olyan pillanat volt, ami nem tetszett igazán. Nem volt mindig telezsúfolva a sztori párbeszédekkel, hisz főszereplőnk alapból nem egy szószátyár fajta. A nonverbális kommunikációjáért külön plusz pont jár, egyes helyzetekben többet adott egy stílusos bólintás, mint bármilyen frappáns megszólalás. Pedro Pascal dublőrei között sem kispályások szerepeltek, az egyikük például a western-filmekből ismert John Wayne unokája, Brendan Wayne. A címszereplő mellett természetesen a sorozat másik fénypontját, az interneten Baby Yoda névre keresztelt übercuki teremtményt is érdemes megemlíteni, akit jelenleg lehetetlen elkerülni a közösségi képmegosztó oldalakon. Az ő karaktere adott egy olyan pluszt a sorozathoz, ami megfűszerezett minden kalandot, amit a mandalorival együtt éltünk át. Senki ne szégyellje, ha már a legelső perctől kezdve lekapta volna a képernyőről a pici lényt, és hazavitte volna, de a cukiságfaktor kimaxolásán túl azért elég meghatározó szerep jut neki. 
 Most nincs más hátra, mint belekezdenetek a sorozatba, ha eddig még nem tettétek, ugyanis az egyik legjobb Star Wars történetről van szó.

I have spoken.

Megjegyzések