Ütős lezárást kapott az új trilógia - Star Wars: Skywalker kora (spoilermentes kritika)

Mielőtt belekezdek a mondókámba, tudni kell rólam, hogy nem szerettem az új trilógia előző két részét. Különösen a hetedik rész esetében igaz az, hogy egyáltalán nem kötött le, vontatottnak, lassúnak, és érdektelennek éreztem az eseményeket. A nyolcadik már egy kicsit jobban érdekelt, de az ott alkalmazott történetmesélési módszer egyáltalán nem volt előremutató, Luke Skywalker pedig egyenesen idegesített benne. Úgy éreztem, mintha a történet egyáltalán nem haladna előre, és csak egy helyben toporogna az egész. Ezek után roppant kíváncsian ültem be a trilógia befejező részére; nem tagadom, sok elvárásom volt ezzel az epizóddal kapcsolatban. Több labdát is feldobtak az előző részekben, amire válaszokat vártam, illetve szerettem volna valami olyat látni, ami igazán felejthetetlen, és ehhez a trilógiához köthető. Ez határozottan sikerült.
J. J. Abrams és Chris Terrio olyan forgatókönyvet dobtak össze a Skywalker korához, ami teljesen működőképes a gyakorlatban is. Be kell vallanom, engem már a legelső jelenet meggyőzött. Annyira hatásos és váratlan kezdést sikerült kanyarintani a filmnek, amilyet már rég láttunk a Star Wars történetében. Végre igazán azt éreztem, hogy van mitől tartani, és van tétje a dolgoknak, nem csak ide-oda kell utazgatni a galaxisban macska-egér játékot játszva az Első Renddel. Végre igazán veszélyesnek, és kiszámíthatatlannak éreztem George Lucas világát, amire a trilógia előző részeiben nem volt példa. Utóbbiakban amolyan limonádé jelleggel mindenki szépen elvolt, de itt végre emelkednek a tétek.

Nem tudnék mondani olyan részt, ahol unatkoztam volna, csak úgy faltam a képkockákat. Az eddigi ráérősebb történetmesélési struktúra helyett itt egy sokkal céltudatosabb irányvonalat kapunk, ahol minden perc számít, nincs idő semmiféle mellébeszélésre. Sokkal erősebb a csapatdinamika Rey, Poe és Finn között, a kalandok pörgősek, a tét pedig minden eddiginél nagyobb. Az általam ekézett új sötét nagyúr, Kylo Ren karakterét illetően is pozitív változást látok, a készítők sokkal tudatosabban álltak hozzá, és kiaknázták a benne rejlő lehetőségeket. Néhol kicsit hatásvadász módon, de úgy gondolom, ez megbocsátható.

A tét emelkedésével a laza, szórakoztató hangulat sem veszett oda szerencsére, több vicces elszólást és helyzetet is megmosolyogtam, főleg, ha annak köze volt egy bizonyos C-3PO nevezetű szószátyár androidhoz. A könnyed és komoly hangvétel remek összhangban tornázta előre az eseményeket egy olyan fináléhoz, ami joggal fog bevonulni a legnagyobb horderejű Star Wars lezárások közé. Nem mellesleg itt az érzelmi töltet is erős, szóval számíthatunk mindenre is.

Nem mondom, hogy hibátlan lenne a film, volt pár olyan momentum, ahol fogtam a fejemet, hogy "ezt miért kell?", de ezeket el tudom engedni a nagyobb jó javára. A történet magával ragadott, és megfeszült figyelemmel néztem végig ezt a majd' két és fél órás befejezést. Akcióban, humorban, és komoly hangvételben sincs hiány, végre látom az értelmét, hogy miért volt szükség erre a trilógiára. Amennyire bizonytalan irányba haladt az előző két rész, a Skywalker kora legalább annyira céltudatosan tör előre végig.

Az Erő legyen veletek!

Megjegyzések

  1. Elég rövidke kritika. Inkább elemzés, vagy kritikácska :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése