A Gothami csajok emancipációja nem is lehetne ennél szórakoztatóbb - Ragadozó madarak (kritika)

Nagy várakozás övezte a 2016-ban megjelent első Öngyilkos Osztag filmet, a fogadtatás azonban már annál vegyesebb volt; igencsak gyenge lábakon állt a DC első gonosztevő-központú filmje. Azért mégiscsak volt a filmben valami jó, és őt úgy hívjuk, hogy Harley Quinn. Margot Robbie tökéletesen hozta a bohókás, vicces, ám annál veszélyesebb figurát, aki nem mellesleg Joker barátnője. Sajnos a dögunalmas Leto-változaté, de a készítők sem gondolták úgy, hogy megér még egy misét, így a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) című filmből ő már teljesen kimaradt (mind Leto, mind Joker).
Történetünk pont a szakításukat megelőző napokban veszi fel a fonalat. A búbánatos Harley édességekbe és puccos partikba fojtja bánatát, míg szépen fokozatosan rájön, hogy amit megtehetett Joker barátnőjeként, azt Joker exeként már annál kevésbé. Meg is üti a bokáját, és nem egy gengszter szeretne végezni vele múltbéli sérelmei miatt. Harley vékony jégen táncol, és ezúttal csak magára (és néhány kemény csajszira) számíthat.

A címmel ellentétben Harley áll a film középpontjában, a Ragadozó madarak csapat megalakulása elég sokat várat magára, de ez egyáltalán nem baj. Kevés olyan jelenet volt, ami nem klappolt, többnyire stílusos és túltolt poénáradattal találjuk szembe magunkat a másfél órás játékidőben. Aki eddig szerette a karakter filmes inkarnációját, az most valószínűleg még jobban fogja, legalábbis nálam ezt a hatást érte el. Ügyesen játszik az idősíkokkal, a narrációval, az akciójelenetekkel (amolyan "Deadpool-osan" túltolt módon), röviden és tömören: működik az egész. 

Igazi vérbeli Harley Quinn-adaptációval állunk szemben (a címtől ismét tekintsünk el), az ő karakteréből csordultig kapunk, a csapat többi tagjára azonban sajnos annál kevesebb játékidő jut, így kissé vázlatosabb az ő felépítésük. Mellékszereplőnek tökéletesek, de nem igazán érzem indokoltnak ennek okán a címválasztást. Negatívumként ezt az egy aspektust tudnám említeni. Még az sem zavart, hogy az Ewan McGregor által megformált Fekete Maszk nevű bűnözőt egy pillanatra sem tudtam komolyan venni, mert abszolút passzolt a film stílusához.
Végig szerettem a filmet. Nem volt teletűzdelve kínos, vagy "nagyon csajos" poénokkal, egyáltalán nem arra volt kihegyezve, hogy a "menő csajok elverik a béna pasikat" (utóbbitól tartottam is), hanem szimplán szórakoztat, a szó szoros értelmében. A legjobban talán úgy lehetne leírni, hogy Deadpool női, DC-s változata. Piros pont a DC-nek. Kérem a repetát.

Megjegyzések